„Déllő-tó” változatai közötti eltérés

a
képlinkek javítása, magyarítása
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
a (alfejezet nyitása)
a (képlinkek javítása, magyarítása)
[[Kép:a-dello-to-lecsapolas-elott.jpg|thumbbélyegkép|250px|rightjobbra|A Déllő-tó a lecsapolás előtt]]
 
[[Kecskemét]] első közhasznú zöldterületét 1834-37 között, az elmocsarasodott ún. '''Déllő-tó''' helyén [[Gyenes Mihály]] ügyvéd és mérnök igyekezete hozta létre. A tó lecsapolása már 1816 óta megosztotta a város közvéleményét. Az időnként „dögletes levegőt” árasztó mocsár megtartását sokan azért támogatták, mert vizével tűz alkalmával a lajtos kocsik sokaságát lehetett egyszerre feltölteni.
A kert 600 db-ból álló faállományát az 1880. évi magas talajvíz majdnem elpusztította. A víz levonulása után a kertet szinte újjávarázsolták. Gondoskodtak a víz elvezetéséről, a park világításáról, padokat helyeztek ki és sövénnyel vették körül.
==Legenda==
[[Kép:a Déllő-tó sétatérré vált.jpg|thumbbélyegkép|250px|rightjobbra|A Déllő-tó 2007 telén]]
 
A Déllő-tóról egykor legenda élt a kecskeméti nép ajkán. A helyiek szerint a lázadó főúr, [[Ajtony]] ellen hadba induló [[Szent István]] király serege a Déllő-tó mellékén ütötte föl pihenő táborát. A nyugalomra vágyó harcosokat azonban légnyi kiéhezett szúnyog támadta meg. Egy darabig csak csapkodták a vérre szomjazó apró, szárnyas ellenséget, de végül kezdték elveszíteni türelmüket.
99 820

szerkesztés