„Az istenek alkonya” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
68. sor:
===Harmadik szín===
A Rajna sellõi Siegfried közeli vesztének megjóslásával sem tudják tõle visszanyerni õsi gyûrûjüket... Siegfried vadásztársai: Gunther, Hagen és híveik körében, élete korábbi tetteit, kalandjait meséli. Közben Hagen újabb varázsitala visszaadja kiesett emlékezetét - s õ lelkesen idézi fel Brünnhilde szerelmében lelt boldogságát... Mindenki tanúja lehetett a Gunther iránti hûtlenségnek. Hagen dárdája hátulról ledöfi Siegfriedet. Gyászmenet kíséri a holttestet a Gibichung-portára. A gyûrûért vívott párviadalban Hagen leteríti Gunthert, zsákmányát mégsem nyerheti el: a holt hõs karja tiltóan emelkedik fel. Az örökség és a méltó elsiratás Brünnhildére vár. Siegfried bukása átláttatja a nõvel a végzet tragikusan szükségszerû - immár lezárult - útjainak egészét. Máglyára tétteti Siegfried testét s a kigyúló lángokon át vele egyesülve a Rajnába veti magát. Walhall isten-várát is tûz és víz árja borítja el; az átoktól megtisztult gyûrû újra a sellõk, az örök természet birtokában ragyog, megújuló kezdet, születés és ismeretlen-örök folytatás fénylõ jeleként.
==Forrás==
| |||