„Oliver Reed” változatai közötti eltérés

 

====Ken Russell====

 

Russell a ''The Debussy Film'' című tévéfilm után Gerald Crich figuráját bízta rá a ''[[Szerelmes asszonyok (film)|Szerelmes asszonyok]]'' (1969) című alkotásában, amely [[D. H. Lawrence]] egyik ismert regénye alapján készült. Crich az a típusú férfi, aki az életet – benne az emberi kapcsolatokat – örökös harcnak fogja fel, amelyben aztán fokozatosan vesztes pozícióba kerül. Tulajdonképpen ellentéte az [[Alan Bates]] megformálta Rupert, aki simulékonyabban viszonyul a világhoz. Kettőjük legendás meztelen birkózása egyike a filmtörténet leghíresebb jeleneteinek. Ez volt az első olyan, széles körű forgalmazásban bemutatott film, amely frontális férfi meztelenséget mutatott. A jelenet értékét mégsem ez a bulvár ízű szenzáció jelenti: a két férfi játékos birkózásában lényegében kettőjük életfelfogása is egymásnak feszül. Meztelenségük mindehhez egyfajta időtlenséget sugall, az ókori görögök világát idézi. A játékos birkózás már-már ölelkezésbe fordul, hiszen a két férfi barátságát latens [[homoszexualitás]] színezi, ám Gerald ebben sem akarja kimutatni az érzelmeit. (Érdekesség, hogy Russell a cenzúra miatt eredetileg le se akarta forgatni ezt a jelenetet, de Reed végül meggyőzte őt.)

 

 

Urban Grandier atya, ''[[Az ördögök]]'' ([[1971]]) főszereplője felszentelt pap, mégis hirdeti, és főleg élvezi az élet örömeit, beleértve a testi gyönyöröket. Feljebbvalói számára mégsem ez a legnagyobb bűne, hanem az, hogy politizál. Szembeszáll a nagyhatalmú [[Richelieu bíboros]]sal, aki [[Loudun]] függetlenségére tör. Ken Russell drámájában egy korabeli koncepciós per bontakozik ki a néző szemei előtt: Grandier atyát perbe fogják, kegyetlenül megkínozzák, majd máglyára küldik. Egyszerre ijesztő és szánalmas, ahogy mindent és mindenkit felhasználnak a férfi ellen. Például előkelő szeretőjét, akit elhagyott, valamint a zárda szexuálisan frusztrált, torz testű és beteg lelkű főnökasszonyának ([[Vanessa Redgrave]] zseniális alakítása) hamis vallomását, aki hiába vágyik Grandier szerelmére. Nem elhanyagolható az a kisebbrendűségi komplexus sem, ami Mignon atyában munkál feljebbvalója ellen, aki nemcsak hatalomban, de fizikai adottságokban is fölötte áll. Reed nagyszerűen alakítja a robosztus alkatú, hedonista Grandier atyát, aki elveiért vállalja a máglyahalált, és nem törik meg a kínzásoktól, noha természetes emberi reakcióként retteg tőlük.

 

====Richard Lester====

 

[[Richard Lester]] egy újabb oldalát fedezte fel Reed tehetségének: rájött arra, hogy a színész kiváló fizikuma és átlagon felüli jellemábrázoló tehetsége révén a kosztümös filmek ideális hőse lehet. Elsőként Athos szerepét bízta rá ''[[A három testőr, avagy a királyné gyémántjai]]'' ([[1973]]) és ''[[A négy testőr, avagy a Milady bosszúja]]'' ([[1974]]) című filmjeiben. Reed alakítását szinte minden kritikus kiemelte a látványos, kétrészes film nagyszerű sztárparádéjából. Oliver alighanem könnyen beleélte magát a testőr szerepébe, hiszen Athos is éppoly szívesen emelgette a poharat, mint ő maga civilben. A Lester-filmek forgatásán Reed persze gondoskodott némi botrányról is, ám az okozott igazi ijedtséget, amikor a vízimalomnál játszódó vívójelenetben súlyos sérülést szenvedett, ami kis híján az életébe került. A forgatásról Lester csak a szépre emlékezett, ezért a ''[[Királyi játszma]]'' (1975) című – szintén ironikus – történelmi kalandfilmjében megint fontos szerepet bízott Oliverre: a vaskancellár, [[Otto von Bismarck]] megformálását. Lester után [[Richard Fleischer]] is kalandfilmbe szerződtette a színészt, méghozzá abba a ''Koldus és királyfi''ba ([[1977]]), melyet zömmel [[Magyarország]]on forgattak.

Botrányai és alkoholizmusa miatt Reed megbízhatatlanná vált, ráadásul romló fizikai állapota miatt beszűkültek szereplehetőségei is. A megélhetés kedvéért kénytelen volt olyan felkéréseket is elvállalni, amelyeket néhány évvel korábban fontolóra se vett volna. Mindezek ellenére az [[1980-as évek]]ben is készült néhány említésre méltó filmje. A veterán olasz rendező, [[Alberto Lattuada]] ''Kolumbusz Kristóf'' ([[1985]]) című tévésorozatában neves kollégák mellett játszott. [[Nicholas Roeg]] ''A kitaszított'' ([[1986]]) című filmjének főhőseként hirdetés útján keres maga mellé egy nőt, aki hajlandó vele egy lakatlan szigetre költözni. A civilizációtól távol a pár az emberi kapcsolatok szélsőségeit éli át. Reed megdöbbentő hatást kelt a koravén, csapzott, elhízott, önmagából fokozatosan – képletesen és szó szerint – kivetkőző férfi szerepében. [[Terry Gilliam]] nagy költségvetéssel készült, de óriási bukásnak bizonyult szuperprodukciójában, a ''Münchausen báró kalandjai''ban ([[1988]]) [[Vulcanus]]t játszotta. Richard Lesternek köszönhetően az öreg Athost is életre kelthette ''[[A testőrök visszatérnek]]'' ([[1989]]) című kalandfilmben.

 

 

Mintha megint szándékosan akarta volna provokálni a közönséget, amikor ''A bérgyilkos'' ([[1990]]) egyik jelenetében forró csókot ad a címszerepet játszó, [[Arnold Schwarzenegger]]re emlékeztető [[Brian Thompson]]nak, hogy meggyőződjön arról, vajon tényleg homoszexuális-e a magát taktikai okokból annak mondó főszereplő. [[1995]]-ben még az is megtörtént Reeddel, hogy a ''Nevess, ha fáj'' című filmből számos jelenetét egyszerűen kivágták. Már-már úgy tűnt, végleg eltűnik a filmvilág süllyesztőjében, amikor [[Ridley Scott]] rábízta Proximo szerepét a ''Gladiátor'' ([[2000]]) című szuperprodukcióban, amely az ún. „szandálos filmek” divatját kísérelte meg feltámasztani. Reed érezte, hogy megkapta a sanszot a nagy visszatérésre, és óriási energiával vetette bele magát a szerepbe. Régi szenvedélyétől, az alkoholtól azonban már nem bírt szabadulni. Egy átmulatott éjszaka után [[szívroham]]ban hunyt el. A megdöbbenés elmúltával a stáb úgy döntött, hogy bár nem sikerült Reed valamennyi jelenetét felvenni, a szerepre mégsem szerződtetnek mást, hanem a hiányzó képsorokat a már kész anyag felhasználásával oldják meg. Ezzel is tiszteletüket kívánták kifejezni egy nagy formátumú, önpusztító színészegyéniség előtt.

 

==Filmjei==

 

 

 

* [[2000]] Orpheus & Eurydice (narrátor)