„Rhodes (hangszer)” változatai közötti eltérés

 

== A Rhodes kifejlesztésének háttere ([[1942]]-[[1946]]) ==

A [[második világháború]] ideje alatt a katonai [http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_Amerikai_Egyes%C3%BClt_%C3%81llamok_L%C3%A9giereje légierő] repülési oktató tanfolyamán vett részt, itt barátait tanította zongorázni. Egy sebészt a támaszponton lenyűgözte Harold tehetsége és megkérte, hogy segítsen a sebesült katonák felépülésében gyors, egyszerű és szórakoztató tanítási módszerével. Mivel nem létezett olyan kis zongora, melyen az ágyban fekvő sérült katonák játszhattak volna, ezért úgy döntött, felesleges repülőgépalkatrészekből állít össze egyet. Ez volt a ''Xylette'', vagy más néven az ''Army Air Corps Piano'', egy ölben játszható 2 és fél [[oktáv]]os elektromos zongora, melyben a hangok megszólalásáért [[B-17]]-es bombázórepülőkhöz tartozó alumíniumcsövek feleltek. A katonák zenei képzése, valamint maga, a kifejlesztett hangszer olyan sikeres volt, hogy a hadügyminisztérium megkérte, készítsen a ''Xylette''-hez tervrajzokat és használati utasítást, hogy megkezdhessék a gyártást. [[1942]] és [[1945]] között, mintegy 125 ezer darabot készítettek. Végtére is több, mint negyed millió katona tanult meg játszani a billentyűs hangszeren és megkapta a hadügyminisztérium legmagasabb rangú civileknek járó elismerését, a ''Commemoration of Exceptional Civilian Service''-t, vagyis ''Kivételes Civil Szolgálat''-ért járó kitüntetést, melyet ''"egy zenei terápiás program kitartó kidolgozásáért"'' kapott. Az [[1950-es évek]] végén társult [[Leo Fender]]-rel és megkezdődött a nagyobb modellek fejlesztése...

== Modellek ==

=== Korai típusok ([[1946]]-[[1965]]) ===

==== Rhodes ''Pre-Piano'' ([[1946]]-[[1960]]) ====

Ez a típus szintén oktatási céllal készült és az [[1946]]-os NAMN találkozón mutatkozott be. Ez volt az első elektromos zongora. 6"-os, 3.5 Ohmos [[hangszóró]]val és piezo [[pickup]]pal szerelték. Kis székkel volt egybeszerelve, így egy egyszemélyes iskolapadra hasonlít. Maga a zongorarész kívülről hasonlít a későbbi ''Piano Bass''-re, azonban míg a ''Pre-Piano'' a középső hangmagasságtartományt fedi le és 38 billentyűvel rendelkezik, addig a ''Piano Bass'' alsó hangja az általános [[basszusgitár]]húrozásnak megfelelően a mély "E" hangnak felel meg és 32 billentyű található rajta.

 

==== Fender Rhodes ''Piano-Bass'' ([[1960]]-[[1965]]) ====

Egy évtizeddel később az immáron ''Fender & Rhodes'' vállalat jelentette meg a ''Piano Bass''-t, melyet már a ''[[The Doors]]'' billentyűse, ''[[Ray Manzarek]]'' is használt. A fejlesztés során ''X38'' néven is hívták. Egy kézzel-készült prototípusát mutatták be [[1960]]-ban [[Las Vegas]]-ban. Egy újságban megjelenő fotó kedvéért egy zengető [[pedál]]lal is ellátták, ami ekkor még nem működött. Négy fémlábon állt, egyesek ezek nélkül, más [[billentyűs hangszer]]ük tetején helyezték el. Később nagy népszerűségnek örvendett a hangszer és több színben is elkezdték gyártani.

==== Celeste, Piano 61 és Piano 73 ([[1963]]-[[1965]]) ====

[[1963]]-[[1964]]-ben megjelent a ''Celeste'', mely lényegében a ''Piano Bass'' magasabb hangfekvésű, 3- és 4 [[oktáv]]os változata volt. Ugyanekkor jelent meg a későbbi, [[1965]]-ös, csaknem teljes zongora-billentyűzetű modell elődjének tekinthető ''Piano 61'' és ''Piano 73''.

=== ''Silver-Top'' modellek ([[1965]]-[[1969]]) ===

[[1965]]-ben a ''[[Fender]] Rhodes Electric Piano'' többféle változatban volt elérhető, legkedveltebb a 73 billentyűs volt, melybe egy 50 W-os mono [[erősítő]]t (4 x 12"-os hangszórók), treble/bass ekvalizert, továbbá tremolo effektet építettek be. Az ekkor gyártott modellekben csepp alakú, filc-bevonatos fakalapácsok voltak, a hangok megszólalásáért ''Raymac'' "tine"-ok (a tine, a ''Rhdoes'' modellekben található különleges fémdarab, melynek rezgése adja a hangot, pl. az akusztikus zongorában ennek megfelelője a húr) feleltek. Ez a kombináció eredményezte a nyers, csengettyű-szerű hangzást, mely az úttörő [[Miles Davis]] albumokon, a ''Bitches Brew''-on és az ''In a Silent Way''-en is megjelent. Az összes ekkori modell csillogó ezüstös borítást kapott, erről kapták nevüket.<br>

A cég folytatta a ''[[Fender]] Rhodes Piano Bass'' és ''[[Fender]] Rhodes Celeste'' gyártását. Ezek hordozható, kis modellek, ezért azonban külső [[erősítő]]re van szükségük. A ''Piano Bass'' gyakorlatilag a 73 billentyűs ''Electric Piano'' alsó 32 hangját fedezte, míg a ''Celeste'' a középső 3 [[oktáv]]ot.

=== Fender Rhodes ''Mark I'' ([[1969]]-[[1975]]) ===

Az [[1970-es évek]] kezdetével felgyorsult a fejlesztés. A korábbi, beépített [[erősítő]]s ''Electric Piano''-t [[1969]]-ben átnevezték ''[[Fender]] Rhodes Suitcase Piano''-ra és 80 W-os [[sztereó]] [[erősítő]]vel szerelték. [[1970]]-ben megjelent a ''[[Fender]] Rhodes Mark I Stage Piano'', mely megegyezett a ''Suitcase Piano''-val, azzal a különbséggel, hogy beépített [[erősítő]] helyett állványt kapott, tehát megszólaltatásához külső [[erősítő]]re van szükség. A leszerelhető állványlábakat egy ''[[Fender]]'' "pedal steel guitar"-tól kölcsönözték, a zengető pedált és annak nyomórúdját pedig egy ''Rogers'' cintányér állványától. A kezelőfelületet a ''Suitcase'' esetében leegyszerűsítették egy hangerőszabályzóra és egy basszus ekvalizerre.<br>

[[1970]]-ben lecserélték a fakalapácsokat fa és műanyag összetételű kalapácsokra, [[1971]]-ben pedig a kalapácsok végén levő filc-et cserélték le tartósabb, neoprén anyagra.<br>

Bár [[1969]]-ben abbahagyták a ''Celeste'' gyártását, továbbra is készítettek ''Piano Bass''-t. Ennek működését és külső megjelenését a ''Suitcase'' és ''Stage'' modellek fejlődésének megfelelően alakították.

=== Rhodes ''Mark I'' ([[1975]]-[[1979]]) ===

[[1975]]-ben, a ''CBS Musical Instruments'' elhatározta, hogy megválik a ''[[Fender]]'' névtől és megalakítja az önálló ''Rhodes'' vállalatot. Folytatták a ''Suitcase'' és ''Stage'' modellek gyártását 73 és 88 billentyűs kivitelben. Kisebb változáson ment keresztül a belső szerkezet: a kalapácsok immáron teljes egészükben műanyagok voltak, kivéve a megőrzött, cserélhető neoprén véget, a hangképző testeket pedig tovább alakították, így ezek 4-szer erősebbekké váltak. Így kissé lágyabbá vált a hang, kevésbé volt csengettyű-szerű, ez a hangzás jelenik meg az [[1970-es évek]] végi zenében. Az [[sztereó]] [[erősítő]] 2 x 50 W-ossá , vált és 1/4"-os ki-, bemenetek jelentek meg, melyek arra szolgáltak, hogy a kimenő jelet egy keverőkonzolon átfuttatva szükségtelen legyen egy élő előadás során mikrofonozni a beépített [[erősítő]]t.<br>

A kezelőfelületen az ekvalizer korábbi tekerőszabályozóit csúszószabályzók váltották fel, két önálló tekerő jelent meg a vibrato effekt sebességének és intenzitásának szabályozására, valamint egy 1/4"-os jack dugópár volt található egy külső effekt számára.<br>