„Számánidák” változatai közötti eltérés

 

Aszad négy fia [[al-Mamún]] [[kalifa]] kegyéből [[819]]-ben több keleti tartomány ura lehetett: Núh [[Szamarkand]], Ahmad [[Fergána]], Jahjá Sás ([[Taskent]] vidéke), Iljász pedig [[Herát]] emírje lett. A Számánidák a [[Bagdad]]ban is hatalmas befolyással bíró Táhiridák klienseiként szolgálták uraikat, akik cserében érdekeiket képviselték a kalifa környezetében.

A [[841]]/[[842]]-ben elhunyt Núh tartományát Ahmad és Jahjá osztotta fel egymás közt, majd a [[855]]-ben meghalt Jahjá területei is Ahmad kezébe kerültek. Ahmad [[864]]/[[865]]-ös halálakor Szamarkandot és Fergánát Naszr, Sást pedig Jakúb nevű fiára hagyta. Herátot [[856]]-tól kezdve Iljász fia, Ibráhím irányította. Nemsokára súlyos fenyegetés jelent meg a Számánidák déli vidékein: [[Szisztán]]ból a [[gází]] [[Jakúb ibn al-Lajsz asz-Szaffár]] lelkes hívei megindultak nyugat felé. [[867]]-ben elesett Herát, [[873]]-ban pedig a Táhiridák központja, [[Nisápur]] is a Szaffáridák kezébe került.

 

 

=== A hanyatlás ===

Núh halála után kezdődött meg igazán a Számánida hatalom összeomlása. [[I. Abd al-Malik transzoxániai emír|I. Abd al-Malik]] ([[954]]–[[961]]) idején már egyértelműen a török hadsereg tisztjei irányították az udvari politikát. Különösen nagy szerepet kapott [[Alptegin]], aki azonban vereséget szenvedett az örökösédési küzdelemben, és az afganisztáni határon túlra, [[Gazna]] részben iszlamizált fejedelemségébe menekült, ahol megvetette a [[Gaznavidák|Gaznavida]]-dinasztia alapjait.