„Vadbiológia” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Csanyi (vitalap | szerkesztései)
Új oldal, tartalma: „A vadállományok és környezetük kapcsolatait a vadbiológia kutatja. A vadbiológia alkalmazott ökológiai tudományterület, az állatökológia egy viszonylag jól ...”
 
Csanyi (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
A vadállományok és környezetük kapcsolatait a '''vadbiológia''' kutatja. A vadbiológia '''alkalmazott ökológiaiökológia'''i tudományterület, az '''állatökológia''' egy viszonylag jól meghatározható állatcsoporttal foglalkozó része, amelyet régebben (helytelenül) vadászati ökológia, újabban pedig vadökológia néven is említenek [236].
Az emberek jelentôs része minden szabadon élô állatot a vadnak gondol. A vadászati és természetvédelmi jogszabályok azonban meglehetôsen éles határt húznak, és hazánkban jogi értelemben csak a '''vadászható fajok''' minôsülnek vadnak.
A Föld különbözô részein a természeti adottságok, az adott társadalom kultúrája, a történeti hagyományok és a gazdasági feltételek határozzák meg, hogy mely vadon élô állatokat hasznosítják és tekintenek vadnak. Európában a vadgazdálkodás és a vadbiológia hagyományosan a vadászható emlôsökkel és madarakkal foglakozott, de az újabb felfogás a halakat kivéve már valamennyi szabadon élô gerinces kutatását idesorolja [184]. Ennek a változásnak számos oka volt:
* A vadászható fajok köre az elmúlt évszázadban sokat változott, mivel egyes fajok elszaporodtak, mások pedig megfogyatkoztak. A csökkenô, esetenként veszélyeztetett fajok kutatása különösen sok figyelmet kapott, fôleg helyzetük javítása érdekében. Ezek a vizsgálatok a vadvédelem és tágabb értelemben a természetvédelem megalapozói voltak.
* Európa országaiban a természeti adottságok nagyon eltérôek és így a vadászható fajok köre és a vadászat módszerei is nagyon változatosak. Egy faj ott, ahol vadászható, egyértelmûen a szûken vett vadbiológia tárgya, máshol viszont állatökológiai vagy természetvédelmi kutatások foglalkozhatnak vele.
* Az emlôsökön és madarakon kívül a világban számos más gerincest (kétéltûek és hüllôk) vadásznak és csapdáznak, sôt gerinctelenek (például csigák, kagylók, rovarok) is fontos állati fehérjeforrások lehetnek [58; 86]. Ökológiai, módszertani szempontból ezek vizsgálata, védelmük vagy hasznosításuk megalapozása módszertani alapjait tekintve nem válik el a vadászható fajoktól.