„Vadbiológia” változatai közötti eltérés

A vadállományok és környezetük kapcsolatait a '''vadbiológia''' kutatja. A vadbiológia '''alkalmazott [[ökológia]]'''i tudományterület, az '''állatökológia''' egy viszonylag jól meghatározható állatcsoporttal foglalkozó része, amelyet régebben (helytelenül) vadászati ökológia, újabban pedig vadökológia néven is említenek.

Az emberek jelentôsjelentős része minden szabadon élôélő állatot a vadnak gondol. A vadászati[[vadászat]]i és [[természetvédelem|természetvédelmi]] jogszabályok azonban meglehetôsenmeglehetősen éles határt húznak, és hazánkbanMagyarországon jogi értelemben csak a '''vadászható fajok''' minôsülnekminősülnek vadnak.

A Föld különbözôkülönböző részein a természeti adottságok, az adott társadalom kultúrája, a történeti hagyományok és a gazdasági feltételek határozzák meg, hogy mely vadon élôélő állatokat hasznosítják és tekintenek vadnak. Európában a vadgazdálkodás és a vadbiológia hagyományosan a vadászható emlôsökkelemlősökkel és madarakkal foglakozott, de az újabb felfogás a halakat kivéve már valamennyi szabadon élôélő gerinces kutatását idesorolja. Ennek a változásnak számos oka volt:

* A vadászható fajok köre az elmúlt évszázadban sokat változott, mivel egyes fajok elszaporodtak, mások pedig megfogyatkoztak. A csökkenôcsökkenő, esetenként veszélyeztetett fajok kutatása különösen sok figyelmet kapott, fôlegfőleg helyzetük javítása érdekében. Ezek a vizsgálatok a '''vadvédelem''' és tágabb értelemben a '''[[természetvédelem]]''' megalapozói voltak.

* Európa országaiban a természeti adottságok nagyon eltérôekeltérőek és így a vadászható fajok köre és a vadászat módszerei is nagyon változatosak. Egy faj ott, ahol vadászható, egyértelmûenegyértelműen a szûkenszűken vett vadbiológia tárgya, máshol viszont állatökológiai vagy természetvédelmi kutatások foglalkozhatnak vele.

* Az emlôsökönemlősökön és madarakon kívül a világban számos más gerincest (kétéltûekkétéltűek és hüllôkhüllők) vadásznak és csapdáznak, sôtsőt gerinctelenek (például csigák, kagylók, rovarok) is fontos '''állati fehérjeforrások''' lehetnek. Ökológiai, módszertani szempontból ezek vizsgálata, védelmük vagy hasznosításuk megalapozása módszereiket tekintve nem válik el a vadászható fajoktól.

A vadbiológia sokrétûsokrétű (multidiszciplináris), határterületi (interdiszciplináris) tudomány, melynek céljai két fôfő csoportra oszthatók:

** '''Gyakorlati célok''': Az ismeretek alkalmazása a vadállományok megôrzésemegőrzése-védelme és bölcs használata érdekében, vagyis a tudományosan megalapozott, a vadállományok valós állapotához alkalmazkodó, tervszerûtervszerű vadgazdálkodás feltételeinek megteremtése.

Az utóbbi évtizedekben a vadbiológiai kutatások a hagyományos területekrôlterületekről (például ''takarmányozás, vadtenyésztés'') áttevôdtekáttevődtek az ökológiai területekre, az élôhelyélőhely megôrzésénekmegőrzésének és javításának kérdéseire. Általában erôsödikerősödik a vadgazdálkodók és a kutatók közötti kapcsolat, aminek alapja, hogy a tudományosan (is) képzett [http://www.vmi.info.hu/ vadgazda] alkalmazni tudja a tudományos eredményeket és tudományosan megfogható kérdéseket tud feltenni!