„I. Napóleon francia császár” változatai közötti eltérés

A korzikai Ajaccióban született. Katonai iskolában tanult, [[Toulon]] ostroma ([[1793]]) után előléptették tábornokká. Az itáliai hadjáratban jelentős győzelmet aratott. [[Egyiptom]] meghódításával meg akarta törni a brit kereskedelmi hegemóniát, elfoglalta [[Kairó]]t. A brumaire 18-i államcsínyt ([[1799]]. [[november 9]].) követően átvette a hatalmat. Mint első konzul katonai [[Diktatúra|diktatúrát]] vezetett be. [[1804]]-ben császárrá koronázatta magát. Közigazgatási, katonai, oktatási és jogi reformjai (''[[Code Napoleon]]'') döntő hatást gyakoroltak a francia társadalom fejlődésére. Felújította az Angliával folytatott háborút, hatalmas hajóhadat építtetett de a [[trafalgári ütközet]]ben ([[1805]]) bebizonyosodott Anglia fölénye, ezért felhagyott az invázió tervével. Megtámadta az oroszokat és a osztrákokat, győzelmet aratott [[Ulm]]nál, [[Austerlitz]]nél ([[1805]]); a poroszok [[Jéna|Jénánál]] és [[Auerstadt]]nál ([[1806]]) szenvedtek vereséget, az oroszok pedig [[Friedland]]nál ([[1807]]). A tilsiti béke után ő lett Európa irányítója. Angliát kontinentális zárlattal próbálta térdre kényszeríteni.

Első feleségétől, [[Joséphine Beauharnais|Josephine]]-től nem született gyermeke, (és bizonyos források szerint meg is csaléta Napóleont) ezért elvált tőle. Feleségül vette Mária Lujza osztrák főhercegnőt.