A '''neorealizmus''' [[olasz [[film]]irányzat, melynek első darabja és alapműve [[Luchino Visconti]] ''Ossessione'' (Megszállottság) című filmje. Csak 1945 után mutatták be mozikban, de már előbb nagy hatást tett az egész olasz filmszakmára. Egyébként a kifejezést [[Umberto Barbaro]] használja először [[1943]]-ban. A neorealizmus gyökeresen szakított az addigi [[olasz film]] hamis valóságábrázolásával, dokumentarista szemléletet honosított meg, és óriási hatást tett az egész európai filmművészetre.
