„Decimus Iunius Brutus Albinus” változatai közötti eltérés

Caesar seregében szolgált legatusként[[legatus]]ként a [[gallia]]i hadjáratok során, azonban a köztársaságiakra mért végső [[mundai csata|mundai vereség]] után csatlakozott a dictator ellen szervezkedő összeesküvőkhöz. Caesar feltehetően nem sejtett semmit, ugyanis – lévén rokona – Brutust megemlítette [[Kr. e. 45]]-ben írt végrendeletében. Sőt, [[Kr. e. 44]]-ben Caesar személyes javaslatára választották meg [[praetor]]nak, a következő évre pedig kijelölték számára a hadászati szempontból jelentős [[Gallia Cisalpina|Gallia Cisalpinát]].

[[Caesar meggyilkolása|Március idusán]] ([[március 15]].), Caesar meggyilkolásának napján Decimus Brutus csatlakozott hozzá, hogy segítsen a reggeli teendői elvégzésében. Feladata az volt, hogy jelezze a megfelelő alkalmat a [[Forum Romanum|Forumon]] várakozó összeesküvőknek, akik Pompeius színházában végeztek a dictatorral[[dictator]]ral. Másnap a [[senatus]] amnesztiát szavazott meg a gyilkosok számára, azonban Caesar veterénjaiveteránjai, [[legio|legiói]] és a [[plebs]] a megbüntetésüket követete. Az összeesküvők ezért igyekeztek eltűnni [[Róma|Rómából]] – Brutus ezt úgy oldotta meg, hogy ''praetor peregrinus''i méltóságát kihasználva a külügyekkel foglalkozott, majd [[Kr. e. 43]]-ban sürgősen átvette a számára kijelölt tartomány kormányzását.

Gallia Cisalpinában gyorsan sorozásba kezdett látva, hogy a közhangulat, a hadsereg, valamint az előbbieket uraló Caesar-párt nyomására a senatus a gyilkosok ellen fordult. Hamarosan parancsba is adták neki, hogy mondjon le tartományáról [[Marcus Antonius]], az előző év [[consul]]ja javára, aki a caesariánusok között egyre erősebb pozíciókat szerző [[Augustus|Octavianusszal]] szemben szintén a galliai katonaságra akart támaszkodni. Nem is csoda, hogy amikor Decimus Brutus visszautasította a követelést, azonnal katonasággal indult ellene. Brutus [[Modena|Mutina]] városában sáncolta el magát, Antonius pedig nem volt elég gyors: a fiatal kora ellenére [[propraetor]]i [[imperium]]mal felruházott Octavianus és a két consul, [[Caius Vibius Pansa]] és [[Aulus Hirtius]] társaként haddal indult ellene. A [[mutinai háború]]ban a körülzárt Antonius vereséget szenvedett két csatában is ([[Forum Gallorumi csata|Forum Gallorum]], [[április 14]]. és [[mutinai csata|Mutina]], [[április 21]].), így jónak látta [[Gallia Narbonensis]]be menekülni, [[Marcus Aemilius Lepidus]]hoz.

Decimus Brutus először Antonius üldözésére indult, és egy ideig maga mellettmögött tudta [[Lucius Munatius Plancus]], [[Gallia Transalpina]] helytartójának támogatását. Miután Antoniust befogadta Lepidus, [[Caius Asinius Pollio]] rábeszélésére Plancus átállt a túlerőbe került hadvezérek oldalára, sorsára hagyva Brutust. A politikus úgy döntött, hogy [[Macedonia|Macedoniába]] menekül, ahol [[Marcus Junius Brutus]] és [[Gaius Cassius Longinus]] seregei állomásoztak. Legióit maga mögött hagyva indult útnak, ám még célja elérése előtt meggyilkolták az [[Alpok]]ban.