„Második konstantinápolyi zsinat” változatai közötti eltérés

A zsinat [[I. Justinianus bizánci császár]] terve volt, hogy az [[antióchiai iskola]] teológusainak úgynevezett "[[Háromfejezet-vita|három fejezet]]"-ének elítélésével ismét megnyerje magának a [[monofizitizmus|monofizitákat]]. Ennek érdekében a császár elfogatta [[Vigilius pápa|Vigilius pápát]] Rómában, és erőszakkal [[Konstantinápoly]]ba hurcoltatta, hogy rávegye a zsinat összehívására, és az azon való részvételre. Miután megígérte a császár a Vigilius pápa által kiválasztott nyugati püspökök[[püspök]]ök részvételét a zsinaton, a pápa beleegyezett a zsinat összehívásába. A zsinaton meg is jelent Vigilius pápa, de látva a résztvevők arányát, illetve a megígért nyugati püspökök távollétét, a keletiek túlsúlyától tartva [[Khalkédón]]ba menekült, és onnan küldte el nyilatkozatát, amelyben megtagadta a részvételt.

[[Május 5]]-én 180 püspök jelent meg a [[Hagia Szophia]] templomban, köztük kilenc jelentéktelenebb észak-afrikai püspök. A zsinaton a három keleti pátriárka elnökölt: [[Eutükhiosz konstantinápolyi pátriárka|Eutükhiosz]] ([[Konstantinápoly]]), [[Apollinarisz alexandriai pátriárka|Apollinarisz]] ([[Alexandria]]), és [[Domnosz antiochiai pátriárka|Domnosz]] ([[Antióchia]]). Hét ülés után, [[június 2]]-án a zsinat 14 dogmatikus kánonban elítélte [[Mopszuesztiai Theodórosz]], [[Küroszi Theodorétosz]] és [[Ibasz]] írásainak néhány részletét, amelyet 164 püspök írt alá. A beteg, öreg és magára hagyott Vigilius Jusztiniusz nyomására csak [[554]]. [[február 23]]-án ismerte el a zsinat döntését, de ezzel egyetemes zsinat rangjára emelte.