„Légirégészet” változatai közötti eltérés

A korábban már jól bevált, régi módszereket, pl. a légifelvételezést az [[1950-es évek]]ben nem, csak az [[1960-as évek]] konszolidációja után lehetett ismét alkalmazni. A római korban az [[Alföld]]ön épített hosszanti földsáncok ([[Csörsz-árok]], másként szarmata sánc) és a Tisza-II. vízlépcső kutatásánál ''[[Patay Pál]]'' (1914–) és ''[[Soproni Sándor]]'' (1926–1995) régészek irányították a repüléseket (1968, 1971). A következő évtizedek legjelentősebb kezdeményezése Vas megyében ''[[Bándi Gábor]]'' (1949–1988) {V-356.} <!-- mi az a v356? – g --> nevéhez kapcsolható; nem régészeti célú felvételek segítségével először sikerült 130 km²-nyi területet feldolgozni. [[1977]]-ben készült az első fekete-fehér, [[1983]]-ban az első színes, régészeti célú infrafelvétel hazai lelőhelyről.

A rendszerváltás utáni évektől ''[[Visy Zsolt]]'' szervez légifotó alap- és továbbképzéseket külföldi repülős szakemberek részvételével.

Tudjuk, hogy hasznos dolog a légifelvétel, ám mindez a [[1990-es évek|kilencvenes évekig]] katonai hatáskörbe tartozott, s a katonaság számára készített titkos, ma már hozzáférhető anyagok nem régészeti szempontból készültek. ''[[Torma István]]'' és ''[[Miklós Zsuzsa]]'' ([[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] [[Régészeti IntézeteIntézet]]e) foglalkozik ma Magyarországon régészeti topográfiával.