„Hangyászok” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
Kibővítés |
||
18. sor:
}}
[[Kép:DirkvdM tamandua.jpg|bélyegkép|jobbra|150px|[[Mexikói dolmányos hangyász]] (''Tamandua mexicana'')]]
A '''hangyászok''' (''Vermilingua'') az [[emlősök]] [[biológia:osztály|osztályába]] (''Mammalia'')
A hangyászok igen sok sajátosságot mutatnak a testfelépítésükben. Igen jellegzetes pl. a fej alakja, mely az erősen módosult [[koponya|koponyára]] vezethető vissza. A hangyászoknak speciális [[táplálkozás]]i módjuk miatt (hangya- és termeszevés) az arckoponyájuk erősen megnyúlt, az alsó és felső állkapocs csőszerűen összeforrt, melynek végén kis nyílásként maradt meg a szájnyílás. A szájnyílásban [[fog]]akat nem találunk, hisz az állat még rágómozgásra is képtelen. Az [[egyedfejlődés]] embrionális szakaszában találunk csak fogkezdeményeket, melyek aztán fel is szívódnak, és többet nem alakulnak ki.
A másik jellegzetesség a szájnyíláson kiölthető, hosszú, féregszerű [[nyelv]], melyekkel a [[hangyák]]at és a [[termeszek]]et képesek felnyalni. A nyelv [[izom]]zata igen erőteljes, és nem a koponyacsontokhoz rögzül izomzata, hanem sokkal lentebb, egészen a [[szegycsont]]hoz tapad. Ezért képesek a hangyászok olyan gyorsan és ügyesen használni a nyelvüket.
A legtöbb emlőstől eltérően a hangyászok nem termelnek gyomrukban sósavat az emésztés elősegítésére – erre a célra az elfogyasztott hangyákban meglévő [[hangyasav]]at használják fel.▼
A nyelv felületén még kisebb-nagyobb szemölcsöket is találunk, melyek hátrafelé állnak. Emellett a jól fejlett [[nyálmirigy]]ek folyamatosan ragadós váladékot engednek a szájüregbe, így a hangyák vagy a termeszek könnyedén ráragadnak. A hosszú vékony nyelv akkor tesz jó szolgálatot a hangyásznak, mikor csak kis rést sikerül ütnie a [[rovarok]] várain, hisz ilyenkor a keskeny járatok mélyéről is képes nyelvével sok rovart összegyűjtenie és elfogyasztania.
A sörényes hangyász magányos állat, sokféle élőhelyen megtalálható, a pampákon és az [[esőerdő]]kben egyaránt. Kiváló szaglásának köszönhetően már messziről felfedezi a termeszvárakat. Vadászterületén belül rendszeresen látogatja a bolyokat, de mindegyikből csak rövid ideig táplálkozik, így kerülve el a boly pusztulását. A sörényes hangyász egyszerre egyetlen utódot gondoz, aki több mint egyéves koráig cipelteti magát anyjával, és teljes kifejlődéséig, kétéves koráig együtt maradnak.▼
▲A legtöbb emlőstől eltérően a hangyászok nem termelnek [[gyomor|gyomrukban]]
A hangyászok jellegzetessége még a mellső végtagokon található erőteljes [[karom]], melyekkel egyrészt felsérti a termeszek és hangyák várának falait, másrészt védekezik velük az esetleges támadások ellen.
A [[csontváz]]rendszerük is mutat különlegességeket: a [[borda|bordáik]] olyan szélesek, hogy szinte összeérnek, nincs is közöttük tér. A sörényes hangyász [[kulcscsont]]ja erőteljesen visszafejlődött, a többi hangyászfajé viszont fejlett.
Elterjedési területük Dél-[[Mexikó]] és Észak-[[Argentína]] közé esik, tehát [[dél-amerika]]i állatok, akárcsak a többi vendégízületes (egyes övesállatok [[Észak-Amerika|Észak-Amerikában]] is élnek). A hangyászok – a többi vendégízületeshez hasonlóan – eredendően Dél-Amerikában alakultak ki, miután a kontinens [[Afrika]] nyugati pereméről levált.
▲A sörényes hangyász magányos állat, sokféle élőhelyen megtalálható, a [[pampa|pampákon]] és az [[esőerdő]]kben egyaránt. Kiváló szaglásának köszönhetően már messziről felfedezi a termeszvárakat. Vadászterületén belül rendszeresen látogatja a bolyokat, de mindegyikből csak rövid ideig táplálkozik, így kerülve el a boly pusztulását. A sörényes hangyász egyszerre egyetlen utódot gondoz, aki több mint egyéves koráig cipelteti magát anyjával, és teljes kifejlődéséig, kétéves koráig együtt maradnak.
A dolmányos hangyászok kisebb termetű erdei, fán élő állatok. Farkuk fogófarok, alsó része csupasz, mely a biztosabb kapaszkodást szolgálja.
| |||