„Közúti vasút” változatai közötti eltérés

Hazánkban a ''közúti vasút'' kifejezés használata legfőkébblegfőképp a korabeli törvénykezési gyakorlattal kapcsolatos. A korabeli másodrendű, de közforgalmú vasutak (azaz olyan vasutak, amelyek személyszállítást is végeztek) ugyanis épülhettek normál vasútként, közúti vasútként, 1880-tól pedig [[HÉV|Helyiérdekűhelyiérdekű vasútként]]. Ezek a kategóriák nem minden esetben egyeztek meg a vasút jellegével: azaz közúti vasút is kiépülhetett zártpályászárt pályás vonalszakasszal egy-egy város külterületén, valamint [[HÉV|helyiérdekű vasútakvasutak]] is rendelkeztek sokszor városon belüli közúti jellegű vonalszakasszal.

Az első közúti vasutak lóvontatásúak voltak. Magyarországon a a ''Pesti Közúti Vaspálya Társaság'' (PKVT) az egykori [[Pest]], Széna tér (ma: Kálvin tér) és [[Újpest]], Városkapu között [[1866]]. [[július 30]]-án nyílt meg. Az utolsó személyforgalmat lebonyolító [[lóvasút]] [[1927]]-ig működött a [[Margit-sziget]]en. Lóvasút üzemelt ezen túl Újpest-Rákospalotán, [[Debrecen]]ben, [[Szeged]]en, [[Gyula (város)|Gyulán]] (itt keskenynyomközűkeskeny nyomközű) és még számos más helyen.

Hazánkban [[1884]]-ben jelent meg [[Debrecen tömegközlekedése|Debrecenben]] gőzüzemű közúti vasút, a későbbiekben Budapesten, Aradon, Kolozsváron, Kassán voltak gőzüzemű közúti vasutak. Ezen túl több gőz- vagy motorkocsis üzemű [[HÉV|helyiérdekű vasút]] is bonyolított városi tömegközlekedést (pl. [[Brassó]]), jellegzetesek voltak az alföldi városok keskenynyomközűkeskeny vasutjainaknyomközű vasútjainak városi szakaszai ([[Békéscsaba]], [[Cegléd]], [[Orosháza]], [[Szatmárnémeti]], [[Nyíregyháza]] – az utóbbi két helyen a városi szakaszt villamosították). [[Budapest]]en gőzüzemű közúti vasútként engedélyezték a Nagykörút – Kőbánya vonalat (mai 37-es villamos vonala), ám itt a gőzüzem két év után megszűnt.