„IX. Károly svéd király” változatai közötti eltérés

Károly életpályájájaéletpályája nagyon küzdelmes volt: igen fiatalon keveredett bele a hatalmi intrikákba.

Károly harcolt a [[livóniai háború]] frontján is ezt követően. Még apjától kapta a [[Södermanland]] hercege címet, amit haláláig viselt. A tartományban támogatta az evangélikus vallást, templomok iskolák épültek, s befogadta a [[Svédország]] más tájáról üldözött lutheránusokat. Jeles katonai vírtusvirtus lakozott benne, de ugyanakkor művelt szelleme is volt.

Nézeteltérésüket azonban hamar félretették, mert [[Riksdag]]ban a nemesség egy indítvánnnyalindítvánnyal támogatta [[III. Zsigmond lengyel király|Zsigmond]]nak a lengyel királlyá választását, de ennek nem tudtak gátat vetni ([[1587]]). [[1592]]-ben ráadásul Zsigmond svéd király is lett, de az országot [[Krakkó]]ból irányította, s azt a vallást támogatta amelyben maga is nevelkedett – a katolicizmust. Hasonlóan abszolutisztikus törekvéseket folytatott.

Zsigmond távollétében az országot igazgatta. A király abszolutizmusa és rekatolizációs tevékenysége miatt szembeszállt vele, ehhez támogatást kapott a Zsigmonddal szemben álló svéd nemességtől. az [[1593]]-as [[uppsala]]i országgyűlésen követelte, hogy töröljék el a római katolikus vallást és tegyék újra államvallásáállamvallássá az evangélikust ([[1527]]-ben már államvallás volt). Miután a király erre nem volt hajlandó Károly bejelentette Zsigmond hatalomfosztását. A nemesség egy része még mindig kitartott Zsigmond mellett, s fegyveresen szembeszállt Károllyal és az országgyűléssel, egész addig, míg Zsigmond lengyel seregek élén partraszálltpartra szállt és ez a ''svéd belháborút'' [[Svéd–lengyel háború (1598–99)|svéd-lengyel háború]]vá változtatta.

Károly [[1604]]-ig irányította az országot. Abszolutisztikus államhatalom kiépítésére törekedett ugyan, de támogatta a fémipar fejlődését. Az államtanácsot elhallgatattaelhallgattatta, hatalmába nem engedett beleszólást.

[[1600]]-ban háború tört ki [[Lengyelország]]gal, a trónfosztás ürügyén. károlynakKárolynak viszont ez kapóra jött, hogy megkaparintsa [[Livónia]] tartományát és a [[Balti-tenger]] kereskedelmének ellenőrzését.

Károlyt formálisan [[1604]]-ben királlyá tették (megkoronázására csak három év múlva került sor), s ekkor maga vette kezébe a háború irányítását és 15 ezer fős seregével partraszálltpartra szállt [[Livónia|Livóniában]], de [[Jan Karol Chodkiewicz]] [[litvánia]]i hetman visszaverte, mielőtt még [[Riga|Rigát]] elérhette volna ([[1604]]).

[[kircholmi csata|Kircholmnál]] nyílt mezőn találta szembe magát [[Jan Karol Chodkiewicz]]-csel szeptember 27-én. A csatában egyszer kilőtték alóla a lovát, de egy mellé állt [[livónia]]i [[Német-római Császárság|német]] nemes átadta neki a sajátját. A lengyelek megtévesztő támadása és a svéd roham összeomlása során [[Jan Karol Chodkiewicz|Chodkiewicz]] ellentámadásba vezényelte 3000 lovasát és az ötszörös túlerőben levő Károlyt elsöpörte a csatatérről kevesebb mint fél óra alatt, aki katonái felét elvesztette. Szétvert seregét a lengyelek könnyűszerrel kiűzték [[Riga|Rigából]]. [[Svédország]] [[1709]]-ig nem szenvedett el ekkora vereséget, igaz a poltavai csatavesztésnél a túlerő és a kifáradás is közrejátszott, szemben itt, ahol egy jól kisebb, hadianyagban szűkülködőszűkölködő, hagyományos harctechnikájú sereg egy nyugati típusú szervezettebb, felszereltebb ármádiát így megvert.

Károly az [[Zűrzavarok időszaka|oroszországi belviszályok]]ba is fegyverrel beavatkozott, eleinte azzal a céllacéllal, hogy fiának a trónt megszerezze, de később az oroszokat támogatta fegyveresen a harcokban, kiváltképp a keletről benyomuló lengyelek ellen, kiket továbbra is fő ellenfelének tartott.