„Pierre de Decker” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Syp (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
AsgardBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: dátumlinkek javítása
7. sor:
| kiskép =
| sorszám =11
| terminus_kezdete =[[1855]]. [[március 30.]].
| terminus_vége =[[1857]]. [[november 9.]].
| előd =[[Henri de Brouckère]]
| utód =[[Charles Rogier]] (2. hivatali idő)
16. sor:
| előd2 =
| utód2 =
| születési_dátum =[[1812]]. [[január 25.]].
| születési_hely =[[Zele]]
| halálozási_dátum =[[1891]]. [[január 4.]].
| halálozási_hely =[[Schaerbeek]], [[Brüsszel]]
| házastárs =
26. sor:
| aláírás =
| lábjegyzet =}}
'''Pierre Jacques François (Pieter) De Decker''' ([[1801]]. [[január 25.]]. - [[1891]]. [[január 25.]].) belga politikus és államférfi volt, [[Belgium]] [[Belgium miniszterelnökeinek listája|miniszterelnöke]] [[1855]] és [[1857]] között.
 
==Élete==
[[1812]]. [[január 25]].|január 25-én]] született a [[Kelet-Flandria|kelet-flandriai]] Zele faluban. Apja Englebert De Decker, anyja Marie-Francoise de Belie, Összesen 10 testvére született. De Decker falujában kezdte iskolai tanulmányait, majd Belgiumban, Franciaországban és Svájban járt középiskolába. Később a genti Petit Séminaire Sainte-Barbe-n filozófiát tanult. [[1832]]-ben filozófiai és irodalmi főiskolai diplomát szerzett, a következő évben jogi diplomát kapott, majd [[1834]]-ben a genti egyetemen szerezte meg jogi doktori címét. Ügyvédi pályáját Gentben kezdte, de már akkor jobban érdekelte az irodalom és a politika.
 
===Irodalmi pályafutása ===
37. sor:
Túl fiatal volt ahhoz, hogy a [[belga szabadságharc]]ban tevékenyen részt vegyen, de [[1838]]-[[1839]]-ben már Kelet-Flandria tartományi gyűlésének tagjává választották. [[1839]] és [[1866]] között [[Termonde]] választókerület katolikus párti képviselője a belga képviselőházban, amelynek titkára volt [[1841]] és [[1844]] között. Részt vett a költségvetési ([[1842]]-[[1843]], [[1845]]) és a kereskedelmi bizottság ([[1843]]-[[1844]]) munkájában. Politikai nézeteit tekintve moderált, nem híve a pártharcoknak a katolikusok és a liberálisok között. Egyaránt bírálta az ultramontán katolikusokat és az extrém liberálisokat az ''L'esprit de parti et l'esprit national'' (1852) c. kiadványában. Az 1830-as évektől kezdve került kapcsolatba a flamand nemzeti mozgalommal barátain, Jan-Frans Willems és Jules de Saint-Genois keresztül. A ''Willemsfonds'' tagjaként hitt abban, hogy a flamand nép a belga „nemzeti identitás” jelentős része.
 
A de Brouckère kormány lemondása [[1855]]. [[március 4]].|március 4-én]] komoly politikai válságot idézett elő, mivel egyik pártnak sem volt többsége a parlamentben. A király, I. Lipót előbb a liberális politikusokat, Delfosse-t és Tesch-t kérte fel kormányalakításra, majd a katolikus [[Barthélémy de Theux de Meylandt|de Theux]]-t, de mindannyian visszaadták a megbízást. De Decker, Lipót és a két párt mérsékelt erőinek támogatásával 1855. március 30-án alakította meg kormányát, amelyben ugyan a mérsékelt katolikusok vannak többségben, de a liberálisok támogatásán múlik a túlélése.
 
Azonban a konzervatív katolikusok még nem bocsátották meg, hogy 1847-ben a liberálisok megbuktatták de Theux kormányát, az ultramontán püspökök sem támogatják a kiegyezést a liberálisokkal. A másik oldalon szélsőségesen anti-klerikális liberálisok is a kormány ellen vannak.