|
'''Pacha Ágoston''' ([[Móricföld]], [[Temes vármegye]], [[1870]]. [[november 26.]]. ‑ [[Temesvár]], [[1954]]. [[november 4.]].) temesvári püspök.
== Élete ==
A gimnáziumot [[1881]]‑[[1889]] között [[Kecskemét]]en, [[Szeged]]en és [[Temesvár]]on, a teológiát medig [[Temesvár]]on végezte el. [[1893]]. [[augusztus 12]].|augusztus 12-én]] szentelték [[pap]]pá [[Temesvár]]on.
=== Tisztségei 1918-ig ===
[[1892]]. [[december 1]].|december 1-jétől]] püspöki jegyző és [[Mezőkovácsháza|mezőkovácsházi]] [[káplán]], [[1894]]. [[október 1]].|október 1-től]] püspöki szertartó. [[1896]] és [[1898]] között a [[magyarok|magyar]] munkások lelkipásztora [[Bukarest]]ben és [[Brăila|Brăilában]]. Püspöki titkár ([[1902]]), tiszteletbeli csanádi [[kanonok]] ([[1906]]), székesegyházi kanonok ([[1911]]), majd a püspöki irodaigazgató ([[1912]]. [[január 19]].), zsinati vizsgáztató ([[1913]]), ezt követően szepesi címzetes prépost ([[1915]]).<ref>Diós István, dr.: Magyar Katolikus Lexikon. 4. köt., Szent István Kiadó, Budapest, 1998. 706. p.</ref>
=== Temesi egyházmegye élén ===
Az [[első világháború]] befejezését követően a [[csanádi egyházmegye]] területét feldarabolták. Az ősi püspökség legnagyobb részét, 163 plébániával és [[Temesvár]] központtal a [[Román Királyság]] kapta. Az [[csanádi egyházmegye|egyházmegye]] [[románia]]i részén [[1923]]. [[február 17]].|február 17-én]], [[Temesvár]] központtal Apostoli Kormányzóságot állítottak fel.<ref name="autogenerated2">[http://www.gerhardinum.ro/puspokseg.php?menu=3&lang=Ma&op=puspokseg A Temesvári Római-Katolikus Egyházmegye rövid története]</ref> [[1923]] márciusában, [[Glattfelder Gyula]] csanádi püspök kényszerű távozása után az egyházmegye [[románia]]i részének [[apostoli kormányzó]]ja. [[1927]]. [[május 15]].|május 15-én]] M. Dolci pápai [[nuncius]] [[Temesvár]]on lebedói püspökké szentelte fel. A román konkordátum értelmében, az [[1930]]. [[június 5]].|június 5-én]] megalapított temesvári püspökség első püspöke, melynek székét [[szeptember 29]].|szeptember 29-én]] foglalhatta el. Elődeinél fontosabbnak tartotta a hívőkkel való közvetlen érintkezést, templomok sorát szentelte fel, s bérma útjain a legtávolabbi falvakat is felkereste. Az [[1934]]-es berlini látogatásakor fogadta őt [[Adolf Hitler]] is. [[1939]] és [[1944]] között a román szenátus tagja. Az [[1944]] végi német kitelepülés, majd kitelepítés a hívek számát jelentősen csökkentette; és az [[1948]]. [[augusztus 4]].|augusztus 4-én]] kiadott rumén kultusztörvény már a temesvári püspökséget sem ismerte el önálló püspökségnek.<ref name="autogenerated1">Diós I., dr.: i.m. 706. p.</ref> Ez évtől csupán mint esperesség folytathatta tevékenységét.
=== A per ===
A szerzetesrendek és a különböző egyházi szervezetek működését betiltották. A papi szemináriumot és a felekezeti tanintézeteket bezárták, az épületeket elkobozták.<ref name="autogenerated2" /> [[1950]]. [[július 19]].|július 19-én]] letartóztatták, és az [[1951]]. [[szeptember 11]]‑[[szeptember 17.|17]]. között megrendezett kirakatper során, az akkor 81 éves püspököt 18 évi fegyházra, 50 ezer [[román lej|lei]] perköltségre és [[Heber János]] ([[1910]]–[[1988]]) egyházmegyei titkárral közösen 306 ezer [[román lej|lei]] kártérítésre ítélték.
=== Utolsó évei ===
A börtönben csaknem teljesen megvakult. [[1954]]. [[május 31]].|május 31-én]] bocsátották szabadon, haláláig újra kormányozta az egyházmegyét. Sírja a [[temesvári székesegyház]]ban található.<ref name="autogenerated1" />
== Jegyzetek ==
|
