„Bónis Sámuel” változatai közötti eltérés

'''Bónis Sámuel''' ([[tolcsva]]i) ([[Nagyfalu]], [[1810]]. [[szeptember 30.]]. – [[Budapest]], [[1879]]. [[november 22.]].) országgyűlési képviselő

Atyja Bónis Sámuel szabolcsi alispán, anyja báró Dániel Borbála volt. Tanulmányait [[Sárospatak]]on kezdte, de utóbb [[Bécs]]be küldetett a polytechnikumra. A jogot ismét Sárospatakon tanulta [[Kövy Sándor]]tól; azután ügyvédi tanulmányokat folytatni ment [[Komáromy István]]hoz Abauj megyébe, hol megismerkedett [[Jászay Pál]] történetiróval és [[Kazinczy Ferenc]]cel, kikkel levelezett és különösen az utóbbi hatott sokat szellemi irányzatára. Az [[1830]]. országgyűlésen jurátus volt. [[1831]]-ben letette az ügyvédi vizsgát és még azon évben a [[kolera]] ellen alakult központi bizottságnál jegyzőűl alkalmaztatott. Ugyanakkor Szabolcs megye tiszteletbeli. ügyészévé neveztetett ki. A következő évben már szolgabiró lett. Az [[1839]]–[[1840]]. országgyűlésre megyéje követűl küldte és ő az ellenzékhez csatlakozott. Az [[1843]]–[[1844]]. és [[1847]]–[[1848]]. országgyűlésen is mint Szabolcs megye követe jelent meg. Majd minden fontosabb tárgynál élénk részt vett a tanácskozásokban és az 1848. törvények alkotásában is. Az első képviseleti pesti országgyűlésen mint a szabolcs megyei [[tiszalök]]i választókerület követe vett részt, ugyanezen kerületet képviselte az [[1861]]. és [[1865]]. országgyűlésen is. Az 1848. első felelős miniszteriumban régi barátjt s elvtársát, [[Deák Ferenc]]et, az urbéri és büntető osztálynak, melyhez a jury is tartozott, osztályfőnökségével bizta meg. [[1848]] decemberének utolsó napjaiban (talán 26-án) [[Kossuth Lajos]] rendeletére a korona elszállításával megbizva, a nemzet ez ősi kincsét saját kocsiján hozta át [[Buda|Budáról]] 30 gránátos kisérete mellett; ez a kocsi volt az első, mely az akkor elkészült [[Széchenyi lánchíd]]on átrobogott. A [[debrecen]]i korszak alatt, képviselő minőségén s az [[április 14.]]. után alakult miniszteriumban. [[Vukovics Sebő]] igazságügyi miniszter mellett vállalt államtitkárságán kivül, többféle küldetésben is vett részt. Igy volt Szabolcsban kormánybiztos a hadsereg mellett; igy küldetett utóbb, már a hadjárat rosszra fordultával, [[Görgey Artúr]]hoz kormánybiztosul, s jött vele, őt folyvást a többi haderővel csatlakozásra unszolva, le egészen [[Világos]]ig. Ekkor veszve lévén minden s nem menekülhetve külföldre, benn a hazában bujdosott mintegy tiz hónapig, midőn elfogták és [[Pest]]re kisérték. Itélete halálra szólt, de kegyelem utján tiz évi fogságra lett enyhítve s börtöne az [[olmüc]]i vár lőn; [[1856]] végén a kegyelem megnyitotta börtöne ajtaját. Az [[1861]]. és [[1865]]. országgyűlésen a baloldal tagja volt. [[1869]]-ben megvált a politikai élettől, s az akkor ujonnan szervezett [[Magyarország|magyar]] királyi curiához a semmitőszék birájává neveztetett ki, [[1870]]. [[július 3.]]. pedig a curia legfőbb itélőszéki osztályában tanácselnökké lett. [[1878]]. [[január 28]]. [[Ferenc József]] a [[Szent István-rend]] lovagkeresztjével tüntette ki.