„Borisz Kalamanosz” változatai közötti eltérés

'''Borisz''' magyar trónkövetelő. Születésének és halálának pontos körülményei nem ismertek. A feltételezések szerint 1113-ban vagy 1114-ben [[Kijev]]ben született és 1154 körül valahol a magyar-bizánci határon halt meg egy kisebb fegyveres összecsapásban. Anyja Eufémia, [[Vlagyimir Monomah]] kijevi nagyfejedelem leánya, [[Könyves Kálmán]] második felesége. A magyar krónikák szerint Kálmán házasságtöréssel vádolta feleségét és eltaszította magától. Borisz magát [[Árpád-ház]]i hercegnek tartotta, Kálmán azonban nem ismerte el őt fiának. Borisz nevét valószínűleg az [[1015]]. [[július 24]].|július 24-én]] vértanúhalált szenvedett [[Szent Borisz]] után kapta, kinek kultuszát nagyapja, Vlagyimír Monomah előszeretettel ápolta.

[[1131]]. [[március 1]].|március 1-jén]] meghalt [[II. István]] magyar király és Magyarországon ismét kiéleződtek a hatalmi ellentétek. A magyar főurak egy jelentős csoportja ellenségesen viszonyult a vak [[II. Béla]] uralmához, ezért Borisz úgy gondolta, hogy a magyar trón megszerzéséhez ismét kedvezőek számára a feltételek. Mivel II. János továbbra sem támogatta, [[III. Boleszláv lengyel herceg|III. Boleszláv]] lengyel uralkodó udvarába ment.

Boleszláv minden támogatást megadott Borisznak a magyar korona megszerzéséhez. Ennek az a magyarázata, hogy a lengyel uralkodó németellenes szövetséget kívánt létrehozni Magyarországgal. A magyar–német kapcsolatok azonban ebben az időben jók voltak és Boleszláv ennek megváltozását remélte Borisz hatalomra juttatásával.<!--Gyenge magyarázata az, hogy Beleszláv (még régen) Könyves Kálmán szövetségese volt és külföldön Boriszt Könyves Kálmán fiának tekintették.--> A magyar főurak II. Béla uralmával elégedetlen része követséget küldött [[Lengyelország]]ba, hogy Boriszt meghívja a magyar trónra. Nem ismert a Boriszt Magyarországon pártolók száma, de az [[1131]]-es [[arad]]i események ellenére jelentős lehetett, Borisz valószínűleg ekkor állt legközelebb célja megvalósulásához. Végül az [[1132]]. [[július 22]].|július 22-én]] a [[Sajó]] völgyében vívott csatában II. Béla magyar és osztrák serege súlyos vereséget mért III. Boleszláv és Borisz hadseregére. A magyar király még a csata előtt meggyilkoltatta a Borisz párti főurakat, így a trónkövetelő többé már nem veszélyeztette II. Béla uralmát. [[1135]] nyarán III. Lothar követelésére III. Boleszláv is lemondott Borisz további támogatásáról.

A Sajó partján elszenvedett vereségtől [[1145]]-ig nem szólnak Boriszról források. Valószínű, hogy ismételt fellépését a magyar–német viszony megromlása váltotta ki. [[Freisingi Ottó]] leírásából ismert, hogy ekkor [[II. Vladiszláv cseh herceg]] közvetítéssel III. Konrád segítségét kérte a magyar trón megszerzéséhez. III. Konrád szívesen látott volna a magyar trónon II. Géza helyett egy vazallus királyt, ezért megengedte Borisznak, hogy bajor és osztrák területen zsoldosokat toborozzon. Borisz fő támogatója [[II. Henrik osztrák herceg|II. Henrik]] bajor herceg és osztrák őrgróf volt. A toborzott fegyveresek [[1146]] áprilisában meglepetésszerűen betörtek az országba és elfoglalták [[Pozsony]] várát. A II. Géza és [[Belos bán]] vezette magyar hadsereg azonban visszafoglalta a várat és [[1146]]. [[szeptember 11]].|szeptember 11-én]] a [[Fischa menti csata|Fischa menti csatában]] súlyos vereséget mért Borisz és Henrik seregére.