„Bajram Curri” változatai közötti eltérés

'''Bajram Curri''' ([[Đakovica|Gjakovë]], [[1862]] – [[Dragobi]], [[1925]]. [[március 29.]].) [[Albánia|albán]] politikus, a függetlenségi mozgalom alakja.

[[1899]] körül a [[Pejëi Liga]] egyik szervezője volt, majd [[1912]] májusától részt vett Albánia és [[Koszovó]] függetlenségi harcaiban. Az [[I. világháború]]t a [[Kaçak]] gerillamozgalom tagjaként küzdötte végig Koszovóban. Az [[Pandeli Evangjeli|Evangjeli]]-kormányban [[1921]]-ben rövid ideig hadügyminiszter volt, majd [[december 7]].|december 7-étől]] [[Hasan Prishtina]] a hadsereg főparancsnokává nevezte ki. Később a belügyminiszter [[Amet Zogu]] erőszakos politikájával szemben egyre erősebb ellenállás bontakozott ki, s ennek lett egyik vezéralakja [[Fan Noli]] oldalán. Curri a Has törzsbeliek nemzetségfőjeként hamarosan a Zogu-ellenes felkelők élére állt, tagja lett az [[Avni Rustemi]]-féle Egység ''(Bashkim)'' nevű szervezetnek, s Hasan Prishtinával együtt 1922 februárjában létrehozták a nemzet területi egységéért harcoló Koszovói Bizottságot ''(Komiteti i Kosovës)''. Zogu első, [[1922]]–[[1924]] közötti kormányzása idején ellenállókat toborzott és fegyveres csapásokat mért a kormány erőire. Az első nagyobb, Curri vezette felkelés 1922. [[március 2]].|március 2-án]] tört ki az észak-albániai [[Puka|Puká]]ban, de a kormányerők [[március 8]].|március 8-án]] leverték a szervezkedést, s bár Curri csapataival [[Shkodra]] alá vonult, a város ostroma elmaradt. [[1923]] januárjában Curri Hasan Prishtinával és [[Mustafa Kruja|Mustafa Krujával]] együtt ismét fegyverbe szólították híveiket. A [[Gjakovë]]ból induló kormányellenes felkelők bevették [[Krumë]] városát, de Zogu kormányhadserege ismét leverte a szervezkedést.

[[1924]] májusában a Fan Nolival szimpatizáló antizogista erők ismét elérkezettnek látták az időt a cselekvésre. [[Rexhep Shala]], a kormányellenes erők északi parancsnoka [[Kukës]]ban harcba hívta Bajram Curri és [[Elez Jusuf]] embereit. A kibontakozó [[júniusi forradalom (Albánia)|júniusi forradalom]] során Zogu menekülni kényszerült, s Curri csapataitól vereséget szenvedve embereivel [[Jugoszlávia|Jugoszláviába]] távozott. Fél évvel később Zogu a hatalom visszavételére készült, s [[december 13]].|december 13-án]] a zogista [[Cena Kryeziu]] csapatai támadást intéztek az Északkelet-Albániát felügyelő Curri ellen, aki 500 embere élén [[december 17]].|december 17-én]] Krumë térségébe húzódott vissza. Miután [[1925]] januárjában Zogu ismét miniszterelnök lett, hadseregével körbevetette Currit, aki, hogy elkerülje a fogságot, [[1925]]. [[március 29]].|március 29-én]] [[Dragobi]]ban öngyilkosságot követett el (egyes források szerint lelőtték).