„Marcel Pagnol” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
SamatBot (vitalap | szerkesztései)
a kozmetikai javítások
SamatBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: dátumlinkek javítása
1. sor:
'''Marcel Pagnol''' (teljes nevén ''Marcel Paul Pagnol;'' [[Aubagne]], [[1895]]. [[február 28.]]. – [[Párizs]], [[1974]]. [[április 18.]].) [[Franciaország|francia]] író, drámaíró, forgatókönyvíró, filmrendező. A dél-franciaországi paraszti-kispolgári világot és alakjait szatirikus formában bemutató színpadi művei, majd ezek általa megfilmesített változatai tették világhírűvé.
 
== Élete ==
Joseph Pagnol tanító és Augustine-Pauline Lansot varrónő második gyermekeként született [[Provence]]-ban, a [[Marseille]] melletti [[Aubagne]]-ban. Bátyja tizenhat hónaposan, [[1895]] augusztusában meghalt, szüleinek később még két fiú- és egy leánygyermeke született. Ahogy az apát új és új iskolába nevezték ki tanítónak, úgy költözött a család először [[1897]]-ben Marseille egyik külvárosába, Saint-Loup-ba, majd [[1900]]-ban Marseille-be. Marcel [[1905]]-től a Lycée Thiers tanulója lett, s itt írta tizenéves korában első verseit, amelyek közül néhány [[1910]] után a ''Massilia'' című helyi folyóiratban is megjelent. 1910. [[június 16]].|június 16-án]] tüdőbetegségben meghalt imádott édesanyja, édesapja pedig két évvel később, [[1912]]-ben összeházasodott egy huszonkét éves fiatal leánnyal, ami apa és fiú viszonyának megromlásához vezetett.
 
Pagnol [[1913]]-ban leérettségizett, majd beiratkozott az [[Aix-en-Provence]]-i egyetem bölcsészkarára. [[1914]]. [[február 10]].|február 10-én]] diáktársaival együtt megalapították a ''Fortunio'' című szépirodalmi folyóiratot, amelyet egészen [[1966]]-ig adtak ki ([[1925]]-től ''Les Cahiers du Sud'' címen). Itt jelent meg Pagnol több verse, verses drámája és szépprózája az 1910-es években. Az első világháború kitörésekor gyalogosnak sorozták be, de gyenge testalkatára tekintettel [[1915]] januárjában le is szerelték. 1915 novemberében már a [[Montpellier]]-i Egyetemen szerezte meg angoltanári képesítését, s [[Digne-les-Bains]]-ben, majd [[Tarascon]]ban tanítóskodott. [[1916]] nyarán a [[pireneusok]]beli [[Pamiers-sur-Ariège]] iskolájában kapott állást. [[1919]]-től az Aix-en-Provence-i Lycée Mignet, [[1921]]-től pedig alma matere, a marseille-i Lycée Thiers tanáraként dolgozott. [[1922]]–[[1929]] között a híres [[párizs]]i Lycée Condorcet angoltanára volt.
 
Pagnol tanítással töltött évei során mindvégig kacérkodott a szépirodalommal, ezért is fogadta el a párizsi állást, abban bízva, hogy a francia fővárosban több lehetősége nyílik tehetsége megmutatására. Hamarosan beilleszkedett az ifjú párizsi irodalmárok köreibe, s [[1923]]-tól ''Castro'' álnéven – többnyire [[Paul Nivoix]]-val közösen – kisebb színpadi műveket írt, amelyek mérsékelt sikert értek el Párizs és Marseille kisebb színpadain (''Tonton,'' [[1923]]; ''Les marchands de gloire,'' [[1925]]; ''Jazz,'' [[1926]]). Igazán nagy feltűnést [[1926]]-ban keltett, a párizsi Théâtre des Variétés-ben [[október 9]].|október 9-én]] bemutatott ''Topaze'' című szatirikus darabjával (amelyet [[1933]]-ban [[Louis Gasnier]], majd később két alkalommal is maga Pagnol filmesített meg).
 
A sikeren felbuzdulva tanítói állását feladva az írásnak és a színháznak szentelte magát. [[1929]]. [[március 9]].|március 9-én]] a Théâtre de Paris-ban mutatták be később világsikert hozó Marseille-trilógiájának első részét, a ''Marius'' című színdarabot. A siker anyagi függetlenséget hozott Pagnolnak, és immár teljes idejét a művészetnek szentelhette. [[1931]]. [[december 5]].|december 5-én]], szintén a Théâtre de Paris-ban mutatták be trilógiája második darabját ''Fanny'' címen. A harmadik, ''César'' című részt már eleve filmforgatókönyvnek írta [[1936]]-ban, s színpadon csak egy évtized elteltével, [[1946]]-ban mutatták be.
 
Az 1930-as évekre ugyanis már inkább a [[filmművészet]] került Pagnol művészi érdeklődésének homlokterébe: egy [[1928]]-as angliai út során ismerkedett meg a [[hangosfilm]]mel, s az új technika lebilincselte képzeletét. Hamarosan szerződést kötött a [[Paramount Pictures]]szel, színműveit átdolgozta filmforgatókönyvekké, és megkezdődhetett a Pagnol-darabok megfilmesítése, eleinte mások rendezésében (''Marius,'' [[1931]], [[Alexander Korda]]; ''Fanny,'' [[1932]], [[Marc Allégret]]). [[1933]]-ban megalakította produkciós irodáját (''Les Auteurs Associés,'' [[1934]]-től ''Les Films Marcel Pagnol'' néven), [[1934]]-ben pedig Marseille külvárosában felépítette saját stúdióját is. [[1935]]-ben útjára indította a ''Les Cahiers du Film'' című filmművészeti folyóiratot. Ezzel párhuzamosan Pagnol megpróbálkozott a filmkészítéssel is, és ő maga rendezte a Marseille-trilógia harmadik darabját (''César,'' [[1936]]). Filmrendezői és gyártásvezetői karrierje [[1941]]-ben félbeszakadt, amikor Franciaország [[náci]] megszállásakor marseille-i stúdióit a [[Gaumont]]-nak kellett átengednie.
 
A [[második világháború]]t követően, [[1946]]-ban – a francia filmrendezők közül elsőként – az [[Académie Française]] tagja lett. A filmrendezés mellett – az 1945-öt követő évtizedben nyolc filmet forgatott – az 1950-es évek második felétől mindinkább a szépirodalomnak, a memoárírásnak és történelmi kutatásainak szentelte az idejét. [[1955]]-től folyamatosan elnökölt különféle filmfesztiválok, így például a [[Cannes-i Fesztivál|Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál]] zsűrijében is. Hetvenkilenc esztendős korában, [[1974]]. [[április 18]].|április 18-án]] halt meg párizsi lakásában.
 
Pagnol magánélete rendkívül mozgalmasnak volt mondható. [[1916]]. [[március 2]].|március 2-án]], apjával is dacolva kötött házasságot Simone Collinnal, akivel útjaik [[1926]]-ban váltak szét. Ekkor Pagnol már viszonyt folytatott [[Kitty Murphy]] Franciaországban élő angol táncosnővel, aki [[1930]]-ban megszülte Pagnol első fiát, Jacques-ot. Ugyanezekben az években a darabjaiban és filmjeiben főszerepeket játszó [[Orane Demazis]]szal élt együtt, aki [[1933]]-ban egy fiúgyermekkel, Jean-Pierre-rel ajándékozta meg. Később öt éven keresztül asszisztense, Yvonne Pouperon volt az élettársa, aki Francine nevű leányát szülte meg [[1935]]-ben. Később feleségül vette [[Josette Day]] színésznőt, akitől [[1943]]-ban vált el. [[1945]]-ben házasságot kötött [[Jacqueline Pagnol|Jacqueline Bouvier]] húszéves drámatagozatos diáklánnyal, későbbi színésznővel, aki mellett haláláig kitartott és akitől további két gyermeke született (Frédéric, [[1946]]; Estelle, [[1949]]).
 
== Életműve ==