„Odet de Coligny” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
DorganBot (vitalap | szerkesztései)
a képlinkek javítása, magyarítása
AsgardBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: dátumlinkek javítása
1. sor:
[[Kép:Odet de Coligny.jpg|bélyegkép|250px|[[Jean Clouet]]: Châtillon bíboros portréja]]
'''Odet de Coligny''', másképp ''Châtillon bíboros'' ([[Châtillon-sur-Loing]], [[1517]]. [[július 10.]]. – [[Canterbury]], [[1571]]. [[február 14.]].) [[bíboros]], [[Toulouse]] [[érsek]]e, [[Beauvais]] [[püspök]]e, [[Franciaország]] [[pair]]je, a [[hugenották]]at vezető [[II. Gaspard de Coligny]] fivére volt. A [[katolikus egyház]]ban betöltött magas funkciói ellenére testvéreihez hasonlóan a [[protestantizmus]] híve lett, ezért kénytelen volt [[Anglia|Angliába]] menekülni, ahol nagy valószínűséggel megmérgezték.
 
== Ifjúsága ==
10. sor:
Bár eredetileg Gaspard-t szánták egyházi pályára, ő nagyobb affinitást mutatott a katonai pálya iránt. Így lett [[1533]]-ban a tizenhárom éves Odet bíboros. A kinevezés hátterében az állt, hogy amikor [[VIII. Henrik angol király|VIII. Henrik]] elszakította az anglikán egyházat [[Róma|Rómától]], [[I. Ferenc francia király|I. Ferenc]] úgy fejezte ki lojalitását, hogy fiát, a későbbi [[II. Henrik francia király|II. Henrik]]et [[VII. Kelemen pápa|VII. Kelemen]] [[pápa (egyházfő)|pápa]] unokahúgával, [[Medici Katalin]]nal házasította össze. A pápa cserében hét bíborosi rangot ajánlott fel neki, amiből a befolyásos Montmorency-klán tagjaként Odet is részesülhetett.
[[Kép:Isabelle de Hauteville.jpg|bélyegkép|balra|150px|Isabelle de Hauteville, a „Bíboros úrnő” portréja ([[François Clouet]], [[1545]] k.)]]
[[1534]]. [[április 29]].|április 29-én]] [[Toulouse]] adminisztrátor-[[érsek]]e lett, és ugyanebben az évben részt vett a [[konklávé]]n. Az érsekség igazgatásáról [[1550]]. [[október 20]].|október 20-án]] mondott le. [[1535]]. október 20-ától Beauvais püspöke és pair is volt. Számos apátság felett is rendelkezett: a [[dijon]]i [[Szent Benignus]]- és a beauvais-i [[Szent Lucianus]]-kolostor (1537-től), továbbá [[Fleury]], [[Ferrières]] (1556-tól), [[Vaux de Cernay]], [[Vézelay]] (1560-tól), [[Grandchamps]] és [[Quincy]] (1560-tól) tartozott hozzá. Dús jövedelmeiből művészetpárolásra is jelentős összegeket fordított: támogatását élvezte [[Ronsard]] és [[Rabelais]] – ez utóbbi számára 1550-ben kijárta, hogy tíz évig könyveket nyomtathasson. (A művész ezért neki ajánlotta [[Negyedik könyv]]ét.) Egyúttal a királyi tanács levéltárosaként is működött. Részt vett az [[1549]]–[[1550|50]]-es konklávén.
 
== A hugenotta párt vezetője ==