„Albánia az első világháborúban” változatai közötti eltérés

A háttérben a három [[antant]]hatalom, [[Nagy-Britannia]], [[Franciaország]], [[Oroszország]] és Olaszország titkos diplomáciai jegyzékeket váltottak egymással, s ebben körvonalazódtak a végül [[1915]]. [[április 26.|április 26-án]] titokban megkötött [[londoni egyezmény (1915)|londoni egyezmény]] pontjai. Ebben a dokumentumban az antanthatalmak a katonai támogatásért cserébe biztosították Olaszországot arról, hogy megtarthatja a Sazan-szigetet, Vlorát és környékét, amennyiben hadba lép a Monarchia ellen. Szerbiának és Montenegrónak Észak-Albánia nagy részét, Görögországnak pedig a déli országrészt ígérték oda. Csupán egy kisebb, olasz protektorátus alatt álló területet hagytak meg Albániának Durrës fővárossal. [[június 11.|Június 11-én]] a montenegrói hadsereg immár nagyhatalmi támogatással lépte át az albán határt, s elfoglalta a [[Drin]] folyótól északra fekvő területeket, [[június 27.|június 27-én]] pedig Shkodrát is. [[június 12.|Június 12-én]] az [[Ohridi-tó]]nál a szerbek törtek be az országba, támadást intéztek a Krujai Liga ellen, és gyorsan elfoglalták [[Pogradec]]et, [[Elbasan]]t, [[Tirana|Tiranát]] és [[Kavaja|Kavaját]]. A Liga vezetőit, Qamilit, Qazimot és másokat fogolyként Durrësba küldték, ahol Toptani kivégeztette őket. A [[Bulgária|bolgárok]] által megtámadott szerbek [[november 11.|november 11-én]] megkezdték Albánia evakuálását, de a kemény tél és az albán törzsek folyamatos támadása következtében végül 100 ezres emberveszteséggel hagyták el az országot [[1916]]. [[január 14]].|január 14-én]]. Ekkor már Montenegróban voltak a Monarchia csapatai is, s [[Cetinje]] eleste után [[január 16.|16]]-án átlépték az albán határt.

Az Osztrák–Magyar Monarchia hadsereg [[január 23]].|január 23-án]] elfoglalta Shkodrát, [[január 25.|25]]-én [[Shëngjin]]t. [[január 28.|Január 28]]-án]] prominens albánok egy csoportja – [[Prenk Bib Doda]], [[Aqif Elbasani]], [[Fejzi Alizoti]], [[Kara Seit Pasha]] és [[Luigj Gurakuqi]] – Shkodrában kommünikét adtak közre, amelyben felszabadítókként üdvözölték a Monarchia hadseregét. A megszállók még aznap felállították a polgári közigazgatási szervezetet Shkodra központtal, [[August Kral]] vezetésével, aki hagyta kibontakozni az albánok önrendelkezési jogait, s az albán csendőrség megszervezéséhez is segédkezet nyújtott. Eközben a bolgárok is átlépték az albán határt és [[január 29]].|január 29-én]] elfoglalták [[Elbasan]]t, de [[január 31|két nappal később]] a huszonegy éves [[Mat]] vidéki nemzetségfő, [[Amet Zogu]] csapataival kiverte a bolgárokat a városból. Elbasan után a Monarchia által támogatott Zogu februárban felszabadította [[Fier]]t, [[Lushnja|Lushnját]] és [[Berat]]ot. Az osztrák–magyar csapatok [[február 24.|február 24-én]] megérkeztek Durrëshez, Esat Toptani pedig kormányát feloszlatva elhagyta az országot, ezzel a [[Közép-albániai Köztársaság]] megszűnt.