Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Bot: dátumlinkek javítása
[[Kép:D'Andelot.jpg|bélyegkép|250px|François d’Andelot portréja ([[François Clouet]] műhelye, [[1555]] k.)]]
'''François de Coligny d’Andelot''' ([[Châtillon-sur-Loing]], [[1521]] – [[Saintes]], [[1569]]. [[május 29.]].), [[Coligny admirális]] fivére, a [[hugenotta]] párt egyik legfontosabb hadvezére volt a [[francia vallásháborúk]]ban.
 
[[I. Gaspard de Coligny]] marsall és [[Louise de Montmorency]] legkisebb, negyedik fia a châtilloni családi kastélyban nevelkedett fivéreivel, a fiatalon meghalt Pierre-rel, a később bíborossá avatott [[Odet de Coligny|Odet]]-val és az admiralitásig jutó Gaspard-ral együtt a [[humanizmus|humanista]] Nicolas Bérault, [[Erasmus]] és [[Guillaume Budé]] levelezőtársa keze alatt. Atyjuk [[1522]]-ben hunyt el, és édesanyjuk – [[Anne de Montmorency]], a befolyásos [[connétable]] húga – [[1530]]-ban [[Ausztriai Eleonóra]] udvarhölgye lett, így felkerültek a [[párizs]]i udvarba, ahol további klasszikus neveltetésben részesültek [[I. Ferenc francia király|I. Ferenc]] gyermekeivel.
[[Párizs]]ba hazatérve a [[II. Henrik francia király|II. Henriknél]] élvezett befolyására féltékeny Guise-párt híresztelni kezdte protestáns szimpátiáját, amit heves vita során be is vallott. A király letartóztatta és [[Melun]] kastélyába zárta, ahonnan Montmorency közbenjárására szabadult csak ki. Nemsokára kitörtek a vallásháborúk. D’Andelot addigra már mindkét fivérét áttérítette, és a hugenották fővezéréül választott [[I. Louis de Bourbon-Condé]] egyik legelső támogatójaként jeleskedett.
 
Bár lázas volt, [[1562]]-ben részt vett fivére oldalán a [[dreux-i csata|dreux-i ütközetben]], majd a vereséget követően [[Orléans]]-t védelmezte Guise ellenében. Az ostrom a herceg [[1563]]-as meggyilkolásával abbamaradt. A helyreállt belbékében a két párt közösen hódította vissza a nemrég hugenották által segítség fejében Angliának átjátszott [[Le Havre]]-ot, ám a beteges d’Andelot nem vehetett részt a harcban. [[1567]]-ben feltehetően szerepet játszott a [[IX. Károly francia király|IX. Károly]] és [[Medici Katalin]] anyakirályné elfogására tervezett ún. [[meaux-i meglepetés]] megszervezésében. Ennek kudarcát követően Bretagne-ba vonult, ahol seregeket toborzott, majd levonult Anjouba, ahonnan a hadműveletek kitörése után átkelt a Loire-on, és betört Saintonge-ba. Itt több város elfoglalása után egyesült a többi hugenotta sereggel. Az [[III. Henrik francia király|Anjou hercegétől]] elszenvedett súlyos [[jarnac-i csata|jarnac-i vereség]] után a protestáns hadak maradékainak egy részével Saintes-be vonult vissza, ahol [[május 27]].|május 27-én]] súlyos lázroham vitte el. A protestáns táborban mérgezésre gyanakodtak.
 
Andelot uradalma Gaspard-ra szállt, az ő [[1572]]-es meggyilkolását követően pedig annak fiára, [[Charles de Coligny]]ra, akinek javára [[1617]]-ben márkisággá emelték.
247 461

szerkesztés