„Dux Adolf” változatai közötti eltérés

Szegény zsidó szülők gyermeke volt; a kis Dux, ki születése s helyzete annyi hátrányához még apró és formátlan termetet s tetszetlen alakot is nyert a mostoha sorstól, már gyermekkorában kivált szorgalmával és észbeli tehetségével. A tudás olthatatlan szomjával vetette magát arra, a mit akkor egy zsidó iskolában tanulni lehetett; de még nem volt tiz éves, mikor azt már mind kitanulta s a maga erején kezdett tanulni, olvasni a mi keze ügyébe esett. Atyja bátorságot vett magának, a 13 éves gyermeket egy izben [[Deák Ferenc]]nek, ki akkor az [[1832]]–[[1836]]. pozsonyi országgyűlésen jelen volt, bemutatni. Deák, ki jó indulattal fogadta a látogatást, megvizsgálta a gyermeket s különösen a földrajzból adott feleletei annyira megtetszettek neki, hogy három ezüst huszassal, a mi akkor nagy pénz volt, kivált egy szegény fiunak, megajándékozva bocsátotta el magától. Más kalmárszellmü fiunak ez üzleti tőke lett volna, de a kis Dux könyveket és irószereket vásárolt a három huszason és folytatta tanulmányait; később is mindig szegény ember volt, a ki csak a szellemi élet kincseivel kereskedett s azokból csinált forgalmat magának és a világnak. A gymnasiumot szülővárosában s [[Győr]]ött, ezután a pozsonyi akadémiában a két bölcseleti s ugyanannyi jogi tanfolyamot végezte. Midőn Pozsonyban, az országgyűlés tagjai s az országgyülési ifjuságnak e városban tartózkodása következtében, a [[magyar nyelv|magyar]] szó mind gyakoribb lett, Dux is lassanként annyit megtanult magyarul, hogy szótár segítségével képes volt, egy és más kis magyar cikk fordítására. Bő alkalma jutott erre, midőn [[Neustadt Adolf]] [[1847]]-ben Pozsonyba jött és a [[Pressburger Zeitung]]ot átvette. Később a verskezelésben is gyakorolta magát és magyar költeményeket is fordítgatott az említett lapba és annak melléklapjába a Pannonniába. [[1848]]-ban, mikor az első zsidóüldözések kezdődtek s a [[magyarország]]i zsidóság a sajtóban is [[Németország|német]] és [[Ausztria|osztrák]] szellemmel s magyartalansággal vádoltatott, ő, kiben már akkor magyar szellem s hazafias érzelem élt, bátran és erélyesen kelt hitsorsosai védelmére. Tanulmányainak folytatására [[1849]]-ben [[Bécs]]be ment, hol az egyetemen bölcseletdoktori oklevelet nyert. De e mellett és azután kizárólag az irodalomnak élt. Az [[Oesterreichische Zeitung]] mellett [[Warrens Konrád]] alatt kapott alkalmazást. [[1852]]-ben a reakció miatt kénytelen volt Bécset elhagyni; hazament szülővárosába s ott részint mint póttanár a városi reáliskolában, részint mint iró (ujra a Pressburger Zeitung mellett) két évig működött; mire Bécsbe hivatott a Wandererhez, onnét pedig [[1855]]-ben a Pester Lloydhoz. Azontúl ennél működött, még azon egynehány évet sem egészen kivéve, mely alatt az Ungarischer Lloyd munkatársa volt és asz [[1865]]. évet sem, melyet Bécsben töltött a General-Correspondenz mellett, a mely kőnyomatú lap akkor egyik főközlönye volt a Deák húsvéti cikke által megindított kiegyezési törekvéseknek. Ez időben még nem volt annyira birtokában a magyar nyelvnek, hogy magyar iró lehessen; de feladatul tűzte maga elé, hogy a magyar irodalom ismertetésére s terjesztésére műfordításokkal és bírálati tanulmányokkal hasson. Irodalmi működésének ez ága a legterjedelemesebb, leghasznosabb, s ezzel tette a legkiválóbb szolgálatokat irodalmunknak. Dux volt az első, ki [[Petőfi Sándor]]t [[német nyelv|német]] fordításban bevezette a külföldi irodalomba; ezen első kisérletei is hűség és értelem tekintetében becsesek és nem is voltak hatás nélkül; fordított még [[Eötvös József]]től, [[Vörösmarty Mihály]]tól, [[Arany János]]tól, és ujabb költőink közül is számosaktól. Nem kevesebbet használt irodalmunknak ismertető tanulmányaival, birálati, életrajzi s egyéb cikkeivel, melyeket német lapok és szemlék, különösen pedig lexikonok számára készített. Ez érdemeiért [[1867]]-ben külső tagjának választotta őt a Kisfaludy-társaság, melyben [[1868]]. [[február 5.]] „A szinészet mint közügy különös tekintettel a népszinműre" c. értekezéssel (mely a társaság Évlapjainak uj folyama IV. köt. jelent meg) foglalta el székét. Ezzel mint magyar iró lépett föl és „A bohózat elmélete" c. munkájával (mely u. ott jelent meg) a kitűzött 40 arany pályadíjat nyerte el, mire a társaság [[1870]]. [[január 26.]]. belső tagjának választotta; mint ilyen [[1871]]. [[október 25.]] a „Darwinismus és szépészet" c. munkájával (u. ott. VII. k.) foglalt széket. Mint a német nyelvű, de alkotmányos szellemű Pester Lloydnak állandó belmunkatársa e lapnak irodalmi, szépművészeti s különösen akadémiai és szinházi rovatának vezetője, annyit használt irodalmunknak s az izlésnek, mint kivüle kevesen. Dux sohasem volt egészséges; gyönge testalkatát már születésével hozta magával; gyermekkora óta nélkülözésekkel, az élet fentartásának nehéz gondjaival küzdve, túlfeszített munkával keresve mindennapi kenyerét, teste ápolására, kényelem és pihenés keresésére sem módja, sem ideje nem volt soha. Idő előtt megöregedett; azután nagyobb bajok is járultak a munka s fáradság által megtört testének végkép megrontásához. Súlyos szervi betegségek előbb szobájába zárták, majd ágyba vetették; hiába keresett enyhébb éghajlatot. Megtörve, betegen is még mindig dolgozott; még pár nappal halála előtt néhány bölcseleti gondolatot küldött a Pester Lloydnak, mely azokat halála utáni nap közölte. A sírnál [[Falk Miksa]] mondott megható bucsút. A Kisfaludy-társaságban [[1882]]. [[február 22.]] [[Sturm Albert]] tartott fölötte emlékbeszédet. A pozsonyi Toldy-kör [[1882]]-ben szülőházát emléktáblával jelölte meg, mely ünnepélyen a Kisfaludy-társaság is képviselve volt.