„Arisztotelész logikája” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a helyesbítés |
Bot:, Replaced: ... → … (5) |
||
116. sor:
: ''„Én anyagnak nevezem, ami önmagában se nem valami, se nem mennyiség, se más olyasmi, amikkel a létezőt szoktuk meghatározni. Mert van valami, amiről állítani szokták e határozmányok mindegyikét, aminek léte azonban különbözik ezen állítmányok mindegyikétől. A határozmányokat ugyanis a szubsztanciáról állítjuk, ezt pedig az anyagról. Ennélfogva a végső magábanvaló létező nem lehet se valami, se mennyiséggel, se más egyéb határozmánnyal felruházott, de nem lehet ezek tagadása sem, mert hiszen a tagadás is csupán esetlegesen illetheti meg a végső létezőt”.'' <center> ''([[Arisztotelész]]:'' '''''Metafizika''''', ''1029a)'' </center>
(A hülé/anyag fogalma persze nem egészen azonos a mai [[természettudomány]]os anyagfogalommal, inkább az arisztotelészi [[Katégoriák#A kategóriaelmélet|kategóriaelmélet]] egy metafizikai értelmezése és továbbfejlesztése a szintén arisztotelészi [[aktus-potencia tan]] alapján (mely utóbbit most csak említjük). Megjegyezzük, Arisztotelész felhasználta az anyagfogalmat [[kozmológia]]i [[Arisztotelész természetfilozófiája#Kozmológia|elméleteiben]] is: szerinte a négy ''őselem'' (tűz, víz, föld, levegő) az anyag legprimitívebb megjelenési formája, a tárgyak pedig ezek keverékének valamilyen differenciálódásával, összerendeződésével. Az anyagfogalom azonban önmagában puszta [[absztrakció]], mely mindig csak valamilyen '''formá'''t (morfé) öltve lesz érzékelhető. Az anyag és forma tehát a létezők két egymástól elválaszthatatlan, csak együttesen elgondolható (dialektikus) gondolati összetevője”
A szubsztanciáról itt és a következő részben elsősorban a [[formális logika]] szempontjából írtunk, bővebben és egyéb vonatkozásokról lehet még olvasni [[Katégoriák#A szubsztancia és az akcidens|például itt]], [[Katégoriák#A szubsztancia tulajdonságai|még többet itt]] és [http://wikisource.org/wiki/Kateg%c3%b3ri%c3%a1k#5._.5B_A_szubsztancia_.5D (Arisztotelész eredeti megfogalmazásában) itt].
243. sor:
A logika megteremtését Arisztotelész részéről tulajdonképpen válasznak tekinthetjük nemcsak mestere, Platón ('''II. 9''') már-már [[teológia|teologikus]] jellegű [[ideatan]]ára, hanem még inkább mestere tudományos ellenfeleinek, a [[szofista filozófia|szofistáknak]] Arisztotelész által szélsőségesen szubjektivistának tartott elméleteire ('''II.10'''). Mindketten, Platón és Arisztotelész, egyetértettek abban, hogy a filozófia feladata a dolgok lényegének és végső okainak feltárása. Csakhogy míg Platón ezt a dolgokon túli, láthatatlan és megfoghatatlan, de rejtélyesen mégis a dolgoknál magasabb szintű és „szilárdabb” létezéssel bíró ideákban találta meg, a szofisták javarésze pedig nemcsak ez utóbbiakét, hanem a dolgok létezését is elvetették (a ló másik oldalára esve), Arisztotelész mindőjükkel szemben az érzéki észrevétel és a gondolkodás használhatóságát és elsődlegességét hangsúlyozta ('''II.11'''). Eme filozófiai vitákról [[Arisztotelész#A szofista-szókratikus ellentét|itt]] és [[Arisztotelész#Idealizmus és realizmus: Platón és Arisztotelész ellentéte|és itt]] olvasható bővebb.
Arisztotelész nem volt hajlandó az élő és élettelen természet, a fizikai világ tanulmányozásáról lemondani pusztán azért, mert az ehhez szükséges eszközök hiányoztak vagy kezdetlegesek voltak a [[matematika]] akkor már mesterfokra kifejlesztett [[algebra]]i-[[geometria]]i eszköztárához képest. Nekiállt legalább számba venni – és bizonyos tekintetben a világon elsőként állt neki – azt, ami a természetben megtalálható: az égi szférát, a légköri és földi jelenségeket, az élővilágot, és nem felejtette ki az emberi, társadalmi jelenségeket sem. Sok mindenben tévedett ugyan (pl. a meteorokat légköri jelenségnek vélte, innen származik, hogy a légkör tanulmányozását meteorológiának nevezzük); de ő és tanítványai megkezdték a természet vizsgálatához szükséges tapasztalaton alapuló (empirikus) módszerek kidolgozását; bár ő maga még nem tekinthető empiristának (az aporétikus módszer pontosabb leírásáról [[Arisztotelész#Módszertani
De mint mindent, amit csak ért, úgy a korabeli görög bölcselet és közgondolkodás egyik központi fogalmává lett '''vita''' fogalmát is vizsgálat tárgyává tette. A vita elemei: az érvelés, a cáfolás, a következtetések mint társadalmi és nyelvi jelenségek „kvázi-empirikus” ''(aporétikus)'' módszerrel való tanulmányozása aztán döntő felfedezéshez juttatta. Észrevette, hogy nagyon sok esetben az érvelés nem függ az ennek során felhasznált fogalmak és kifejezések pontos jelentésétől, csak ezek bizonyos „durva mennyiségi” kapcsolataitól (tartalmazzák-e egymást, diszjunktak-e stb.) és elrendezésüktől. Ezzel meghaladta azt a tudományt, amit dialektikának nevezünk, és felfedezte a formális logikát, konkrétan annak egy nagyon zárt, de épp ezért precíz keretek közé foglalható alágát, a szillogisztikát (kb. „következtetéstan”), a bizonyítás első ismert klasszikus elméletét.
263. sor:
Néha már-már komikusan precíz az egyes összeépülési lehetőségek megvizsgálásában (pl. ''Herméneutika 11.f.):''
: ''„Egyes összetett állítmányoknál az összes külön is mondható állítmányokból egy állítmány lesz, másoknál pedig nem. Mi hát akkor a különbség? Hiszen az ''ember''ről igaz külön az a kijelentés, hogy ''élőlény,'' meg külön az is, hogy ''kétlábú,'' meg e kettő egy állítmányként is igaz. [
: ''„akkor igaz lenne az is, hogy „'''Szókratész Szókratészember'''”, meg hasonlóan olyanok is mondhatóak lennének, hogy „'''az ember kétlábúember'''”, meg „'''emberkétlábú'''”, meg „'''emberélőlény'''”, és általában „ha valaki azt mondja, hogy az állítmányok csak úgy összekapcsolhatóak, az sok képtelenséget fog állítani ennek következtében''
Ezek az ellenpéldák már-már a komolytalanság határát súrolják, de épp azt mutatják – nem az egyetlen bizonyítékként – hogy Arisztotelész tudatában volt annak és már-már a képtelenségig komolyan vette azt, amit ma a nyelv szintaxisának nevezünk, sőt ő tette azokat az első jelentős tudományos felfedezéseket, melyek a nyelv ilyesfajta jerlenségeivel kapcsolatosak .
| |||