Stephan Filstich kormányszéki tanácsos és Martha Honterus fia volt. Először szülővárosában tanult; [[1702]]-ben atyja [[Gyulafehérvár]]ra küldte, hol [[Kapusi Sámuel]] tanár oktatta; [[1703]]-ban betegeskedése miatt hazájába visszatért; miután meggyógyult, [[Nagyenyed]]re ment iskolába, hol [[Szigethi István]] tanította; azonban a Rákóczi-szabadságharc miatt ismét hazájába térni volt kénytelen és [[1704]]–[[1706]]-ig a brassói gymnasiumban tanult. Többek társaságában 1706. [[augusztus 3.]]. az [[erdély]]i háborúk miatt [[Románia|Románián]] keresztül [[Szerbia|Szerbiába]], [[Szlavónia|Szlavóniába]], [[Horvátország]]ba, [[Stíria|Stíriába]] s onnét [[Bécs]]be, [[Lipcse|Lipcsébe]] s [[Halle|Halléba]] utazott, hol az egyetemen hallgatónak iratkozott be; itten Franke M. Ágost tanár házánál nyert ellátást. [[1709]]. márciusában Lipcsébe ment az egyetemre, [[1710]]. októberében pedig [[Jéna|Jénába]], hol a [[Francia nyelv|francia]] s [[angol nyelv]]et is megtanulta, mire [[1712]]. húsvétkor hazájába visszatért. Miután kétszer nősült és a [[pestis]] elől való vándorlásai közben második neje is elhalt, [[1720]]-ban szülővárosába tért vissza s a gymnasium rektora lett; székét ''de fatis rei literariae in Transsilvania'' című értekezésével foglalta el. A városi plébánostól utasításban kapta, hogy a következő tantárgyakat adja elő: Explicatio librorum symbolicorum Ecclesiarum nostrarum és Historia Reformationis Lutheranae. Ezen kivül az iskolának a pestis következtében zilált viszonyait rendezte. Ugyanazon évben (1720) harmadszor is nősült, ezen nejétől két fia született és egyikben, ki Filstich Sámuel nyugalmazott udvari tanácsosi iktató adjunctus volt, [[1808]]-ban a Filstich család kihalt. Johann Filstich főként [[Teológia|teológiát]], bölcseletet és történelmet tanított.
