„Páncélos vendégízületesek” változatai közötti eltérés

Testüket [[csont-]] és szarupáncél fedi, mely sokszögletű lemezekből áll. A [[szőr]]szálak a szarulemezek között helyezkednek el, de szőrzetük igen gyér. A csontlemezek alul helyezkednek el, erre borulnak a szarulemezek. A csont- és szarulemezek határai nem föltétlen esnek egybe, nem tökéletesen fedik egymást. A mai alakok páncélján [[morfológia]]ilag megkülönböztethetünk feji, háti, kereszttáji és háti páncélt. Az utóbbi mindig mozgékony övekből áll, így az állat képes védekezésképpen összegömbölyödni. A farkuk nem fejlődik vissza, sőt még ezt is páncél fedi. Elülső lábaikon erőteljes karmok fejlődnek, mellyel ásni képesek. Mivel a csontpáncél rendkívül jól fosszilizálódik, a ''Cingulaták'' törzsfejlődése sokkal jobban nyomon követhető, mint a [[szőrös vendégízületeseké]] (''Pilosa''). Egyes korai felvetések szerint a páncélosok [[kültakaró]]ja egyenes ági [[hüllők|hüllőörökség]], vagyis elsődleges jelleg. Ez azonban teljesen valószínűtlen feltételezés, a páncél csak másodlagosan alakult ki.

 

A mai alakok kivétel nélkül [[mindenevő]]k. Kedvelt táplálékuk a férgek, [[madarak|madárfiókák]], [[tojás]]ok és a gyümölcsök. Ezek [[fog]]azata nem tükrözi az életmódot, egyes fajoknak közel 100 egyforma foga van. A kihalt családban (''Glyptodontidae'') ragadozó életformát folytató fajok is ismeretesek. A páncélosok mind Dél-Amerikában fejlődtek ki, majd mikor [[Észak-Amerika|Észak-]] és [[Dél-Amerika]] összetalálkozott a földhídon egyes tatufajok átvándoroltak Észak-Amerikába is, ahol most is egyre nagyobb teret hódítanak. A család ugyan igen ősi (a felső-[[paleocén]]től ismeretek), de élő kövületeknek nem nevezhetők, hisz a rendet 9 nem és több, mint 20 [[faj]] képviseli. Ez messze magasabb szám, mint a [[lajhárok]] és a [[hangyászok]] együttvéve.