„Pénzláb” változatai közötti eltérés

A '''pénzláb''' egy [[szabvány]], amely meghatározza, hogy egy adott [[tömeg]]egységnyi [[nemesfém]]ből hány darab [[Érme|pénzérmét]] kell [[Pénzverés|verni]], illetve hogy a pénzérmék milyen finomságú [[ötvözet]]ből készüljenek. A pénzláb tehát a pénzügyi tömegegységhez viszonyítva szabályozza az érmék nyers- és finomtömegét.

Az ókorban a tömegegység a ''[[mina]]'' volt, mely alapján kortól és helytől függően a (pl. [[Égei-tenger|égei]], [[attika]]i, [[babilon]]i, [[korinthosz]]i, [[Perzsia|perzsa]], [[fönícia]]i, [[rodosz]]i) pénzlábakat meghatározták. Már az ókori görögök is törekedtek a pénzláb lehető legpontosabb betartására, mely szerint egy mina ezüstből száz [[drachma]] veretett. A római [[pénzverés]] tömegegysége a ''libra'', azaz a [[római font]] (kb. 327,45 g) volt. A [[középkor]]ban széles körben elterjedt a [[Nagy Károly frank uralkodó|Nagy Károly]] által bevezetett (s róla elnevezett) [[karoling font]] (pontos értéke nem ismert, 408,24 vagy 409,24 g körülire becsülik) mint a [[pénzverés]] tömegyegysége, mely alapján a [[karoling dénár]]okat is verték 240 dénáros pénzláb szerint. A XI-XII. században a [[Német-római Birodalom]]ban a karoling fontot a [[Márka (mértékegység)|márka]] váltotta fel. Vidékenként különféle márkák voltak, melyek közül – az 1524-es [[esslingeni birodalmi pénzrendelet]] hatására – a [[kölni márka]] (233,85 g) emelkedett ki, melyet egészen a XIX. századig használtak a német államokban a pénzláb meghatározásakor. Kölni márkában adták meg a különféle tallérpénzlábkat is egészen a metrikus font (500 g) bevezetéséig.