„A cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar helyesírása” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
'''A cirill betűs szláv nyelvek neveinek helyesírása. Az újgörög nevek magyar helyesírása''' a magyar helyesírásnak két nem latin betűs írást használó nyelvek neveinek átírását részletesen tárgyal |
elütés |
||
2. sor:
'''A cirill betűs szláv nyelvek neveinek helyesírása. Az újgörög nevek magyar helyesírása''' a [[magyar helyesírás]]nak két nem latin betűs írást használó nyelvek neveinek átírását részletesen tárgyaló kötete, a [[cirill ábécé]]t használó nyelvekét ([[orosz nyelv|orosz]], [[ukrán nyelv|ukrán]], [[belorosz nyelv|belorusz]], [[bolgár nyelv|bolgár]] és [[macedón nyelv|macedón]]) és a [[görög ábécé]]t használó [[görög nyelv|görögét]].
Az MTA Helyesírási Bizottsága 1976-ban vetette fel a cirill írású szláv nyelvek átírása felülvizsgálatának szükségességét. Az első tudományos igényű (az orosz nevekkel foglalkozó) szabályozás nemzetközi tekintélyű szlavista nyelvészünk, [[Asbóth Oszkár]] nevéhez fűződik, 1890-ben jelent meg, de nem vált kötelező érvényű normává. Az átírás kérdéséről heves viták folytak 1945 után, majd végül megszületett az orosz nevek és
A cirill betűs nyelvek szabályozásával egyidőben dolgozta ki [[Szabó Kálmán]] az újgörög nevek átírási szabályait, ez utóbbiakat a Helyesírási Bizottság 1981 májusában fogadta el. Az újgörög példatárat [[Gáspár Katalin]] állította össze, az anyanyelvi lektor [[Caruha Vangelió]] volt.
| |||