„Képalkotó spektrometria” változatai közötti eltérés

A hiperspektrális adatkockával a cél a felszínen vagy a légkörben található jelenségek lehetőleg automatizálható beazonosítása. A tapasztalatok alapján a felszínborítási kategóriák sokkal finomabbak lehetnek, mint ami multispektrális adatokkal szétválasztható, de ennek előfeltétele – a megfelelően korrigált és szűrt kép megléte mellett – az osztályozás alapjául szolgáló tanítópontok megfelelő kiválasztása. Mivel itt részletgazdagabb kategorizálásról lehet szó, ez esetben a tanítópontoknak is pontosabbnak kell lenniük. A kevert képpontok spektrumának szétkeverése összetevőire lehetséges, ha ismertek a végállású tagok (endmemberek„endmemberek”).

Ehhez olyan helyről kell spektrális mintát venni, ahol az adott felszínborítási kategória (a maga kategóriájában) homogénen jelenik meg. Ez különösen az elegyedést „kedvelő” összetevők esetén nehéz. A talaj, cserjeszint, telepített-bekevert növények, aktuális évszak, fenológiai[[fenológia]]i fázis, a növénytakaró kora, a lejtőkitettség stb. mind módosítják a spektrumot, így egy megbízható spektrumkönyvtárhoz faji vagy társulási szinten több időpontban, pontosabban a növény/társulás fejlődési fázisában készült spektrum volna szükséges. Amennyiben rendelkezésre áll az egyes fafajok saját spektruma mint endmember„endmember”, ebből – elméletileg – az adott társuláson belül meghatározható lehet az elegyarány.