„India képzőművészete és építészete” változatai közötti eltérés

Buddha fenséges, elmélkedő alakja mindinkább háttérbe szorul a nép képzeletének szüleményei mellett, még a mester életéből vett jelenetek ábrázolásában is.

 

Az [[elphant]]i táncoló [[Siva]] fülkében helyezkedik el. Táncának ritmusa és a félhomály, melyből ez az alak is előbukkan indokolják a mozgás szimbolizáló számos karját. Egy másik [[Siva]]-szobor fejéhez még egyet illesztettek, ami az isten okoldalú jellemére utal.

Az ércszobrászat ebben a korban tökéletesen fejlődik, főleg kis méretű szobrok jönnek létre. Híresek a dél-indiai bronzok, ezek között is ''Nataraja'' ( táncoló Siva) ábrázolások, melyek típusa a [[18. század]]ig fennmaradt. A táncoló sivát ábrázoló bronzszobroknál azonban a gondosan kidolgozott, s pontosan a törzsra illesztett kerjaikkal, az eredeti metafora elvesztette erejét. Az Indiából kiszoruló buddhizmus [[Nepál]]ig és [[Tibet]]ig is eljutott, ahol kialakult a [[lámaizmus|lámaista]] művészet. A [[17. század]]ig az Indiai művészet nagy remekműveket hoz létre.