„Ókori görög művészet” változatai közötti eltérés

 
=== Építészet === [[Kép:Mycenae lion gate dsc06382.jpg|thumb|Oroszlánkapu]]
 
Az ország lakói többnyire meredek sziklákat szemeltek ki maguknak, és azért építették fel erős fallal körülzárt váraikat. A [[triünsz]]i palota helyén régebben egy hatalmas körépítmény állt, emberek laktak benne. Már a meredek szikla is biztos védelmet jelentett, de falakat is emeltek köré. Az erőd magasan kiemelkedett a kis falvak környezetéből. Különös figyelmet szenteletek a várkapunak. Úgy helyezték el, hogy a támadó harcosoknak jobb oldalukkal, azzal melyt nem fedett pajzs, kellet a bejárat felé haladniuk. Az erődnek titkos kijárata is volt, melyen át elmenekülhettek lakói. Több kapun áthaladva nyitott, oszlopokkal körülvett udvarba jutotott az ember. Innen léphetett be a ''megaron''ba, a téglalap alkú közponi lakóhelységbe, ami közepén a tűzely állt. Itt gyűltek össze a hidegben. "Itt mulatoztak a pháiákok folyton, ettek és ittak, mert bőven volt eleségük" írja [[Homérosz]] az [[Odüsszeia|Odüsszeiában]]. Ennek a szomszédságában kisebb helységek sorakoztak, ezek is a nyitott udvarra vezettek. A megaron volt a palota központja, ez előtt oszlopok helyezkedtek el.
 
A külső falak csupaszak, a belső falak felső részét [[alabástrom]] díszíti, a falak többi részét élénkszínű [[freskó]]k borítják. Az oszlopokat vastagon fedte az arany. A népköltészetben sokáig fennmaradt e szikrázó csarnokok emlélke. A palotákban a világos, szimmetrikus felépítés, és a formák áttekinthetősége uralkodott.
 
A [[mükéné]]i Oroszlánkapu, amely szerkezetével az ősi megalitokra emlékeztet, a gerendáját a ránehezedő faltömeg nyomásával szemben háromszögű teherbírás védi. Ezt az oroszlános dombormű tölti ki. A két élőlény tökéletesen alkalmazkodik a felülethez, egymás felé fordulásukkal ellensúlyozzák a háromszög formáját. A palotákat hatalmas kőtömbökből összeállított erős falak övezték, amiket kötőanyag nélkül emeltek, a görögök ''küklopszfalak''nak hívták őket.
 
[[Mükéné]] várain belül számos sír található. A legnagyobb [[Átreusz]] kicsesháza, ami egy domboldalon épült. A sír alapja 15 méetr átmérőjű kör, és kupola magasodik fölé, ezért kupolasír a neve. Már kiarboltankiraboltan fedezték fel, de a többi sírban találtak értékeket, pl. arany halotti maszkokat és sarukat, tőröket, ékszereket és serlegeket. A belső kőfalakat arany virágok díszítették. Az egész építmény áttekinthető, fejlettek az [[arány]]viszonyok. A görög utazó, [[Pauszániász]] egy piramishoz hasonlítja a síremléket.
 
 
=== Szobrászat ===
[[Kép:Delphi charioteer front DSC06255.JPG|thumb|left|Delphoi kocsihajtó]]
 
A görögök, amikor első szobraikat faragták, ott kezdték, ahol az [[egyiptom]]iak és az [[asszírok]] abbahagyták. Alaposan ismerték és utánozták az [[egyiptom]]iakat, tőlük tanulták, hogy kell megformálni az álló férfialakot, hogy kell tagolni a testet, és feltüntetni a részeket összekötő izomzatot. De azt is elárulják a szobrok, hogy a görög művész nem fogadott el semmilyen szabályt, mégha az jó is volt. Mostmár nem előírás szerint ábrázolják a testet. Az [[egyiptom]]i művész azt festette, amit a tárgyról tanult és tudott. A görög azt, amit nyitot szemmel látott. A szobrászműhelyekben új meg új elgondolásokkal, megformálásokkal próbálkoznak, minden újítást kiegészítenek a maguk felefedezésével. Az egyik rájött, hogyan lehet hitelsesebben mintázni a törzset. A másik kitalálta, hogy sokkal élethűbb az alak, ha két lába szorosan nincs egymás mellett a földön. A harmadik a száj vonalát görbítette felfelé, hogy az arc mosolyogjon. Az egyiptomi módszer biztosabb, mert ezek a kísérletek néha rosszul sikerültek. A mosolyból pl. kínos vigyor lett, az új póz talán mesterkéltnek hatott, de a görögök ezt továbbfejlesztették.
 
===Archaikus kor===
[[Mükéné]]ben nagyon sok [[gemma|gemmát]] készítettek. A kőbe vésett harci jeleneteket olyan szenvedély járja ét, amilyennel Kréta művészetében nem találkozunk. Egy viadal legfeszültebb pillanatát ábrázolja, amelyben kifejezésre jut a győzets harcos ellánállása és a makacs fiú hajtatatlansága. A küzdők alakjait két másik figura egyensúlyozza ki: az egyik földön ülő, nyyugodt meztelen férfiak, a másik a küzdők segítségére siető harcos, aki egy óriási pajzsot tart maga elé.
 
A görög szobrászat két szobortípust alkotott. A ''küroszt'', azaza a ruhátlan ifjút és a ''korét'' a lányt. Mindkét típus az [[egyiptom]]iaktól ered, de a görög szobrok már kezdetben eredetibbek. A ''kürosz'' fejlett izomzatú fiatal szobra, az egyes testrészek között tér van. Sok szobrásznemzedék tökéletesítette tovább őket. Viszont maga a szobrászat az archaikus korban sem volt ilyen egyszerű. Az [[Akropoliszon]] talált ''Moszkoforosz'' (Borjúvivő) is összetett. A borjú ívesen öleli körbe az ember fejét, lábait a felemelt kéz fogja. A kezek és lábak a átlósan futnak össze a mellkas közepén, s ez az egész kompzíció középpontja. Az ember mosolya elégettséget, nyugalamt fejez ki.
 
=== Klasszikus kor ===
 
A klasszikus kor szobrászata igen „szigorú”. Ebben az időben alkotott tárgyak közül kevés bronszszobor maradt fenn, ezek egyike a Delphoi kocsihajtó. A kocsis hosszú ruhája művészi redőkben omlik alá, jobb kezében tartja a zabla egy darabját, komoly tartása ünnepélyességet fejez ki. Az erdeti görög alkotás más, mint utánzatai. A szem nem élettelen, színes kövekből van kirakva. még látni a hajon, szemhéjon és szájon a vékony aranyozás nyomait, ami melegebbé tette az egész arcot. De hivalkodó vagy közönséges nem lehetett egy ilyen fej. Az is biztos, hogy a művész nem valóságos arcot másolt le, hanem jellegzetes emberi formákból alkotta a fejet.
Azok a szobrok, melyek Pheidiászt híressé tették, nem maradtak meg. De a leírásuk alapjá elképzelhetjük, hogy hogyan is nézhettek ki. A nagy ókori alkotások jó része azért puszult el, mert a kerseszténység győzelme után a hívők szétzúzták a pogány bálványokat. Pheidiasz óriási Athéné Parthenosza, nem így nézhetett ki, mint a római képmása. A leírások alapján sejthetjük, milyen lehetett: akkora mint egy nagy fa, 17 méter magas, az alak fából, de drágább anyagokkal borítva. Fegyverét, ruháját arannyal, teste fedetlen részei elefántcsonttal vonták be, a pajzsot és a sisakot, a két szemet is színes [[Kép:Winged victory.jpg|thumb|left|Szárnyas Niké]]kövekből rakták ki. Az arany sisakot [[griff]]madarak díszítették, és a pajzs belsejében összetekeredett kígyó drágakőszeme is fénylett. Lélegzetelállító látvány lehetett, mikor az ember belépett a templomba, és szembetalálta magát a gigantikus nőalakkal. Az istenek már nem a régi, félelmets démonok. Pheidiasz Athénéje már több, mint bálványkép. A korai leírások mind kiemelik szobor nemmességét, méltóságsát. A szobor nagyságában felfokozott ember. Ereje nem mágikus hatásában van, hanem szépségében.
 
===Hellenizmus===
A hellenisztikus korban, [[i.e.2]] keletkezett a [[Laokoón]]-szoborcsoport, az ókor legmonumentálisabb szobra. E kor másik jelentős alkotása a [[szamothraké]]i Szárnyas Niké. A test ferde tengelye, a drapéria redőzete, a hatalmas vitorla módjára dagadó öltözet, jól érzrkelteti a repülést, ami a görög szobrászatot régóta foglalkoztatta.
 
=== Festészet === [[Kép:Ulisses-sereia.jpg|thumb|Görög váza]]
 
Az archaikus kor festészetéről csak a vázák tanúskodnak. A görög vázafestés komoly iparrá fejlődött [[Athén]]ban, és a kézművesek, akik műhelyekben dolgozak, ugyanúgy értékesítették a maguk felfedezéseit, mint a szobrászok és festők. A legrégibb, [[i.e. 6. század]]ból való vázákon erősen érződik az [[egyiptom]]i hatás.
 
===Geometrikus kor===
A görög vázafestés kezdeteit a geometrikus kor jellemzi. A körbefutó vízszintes vonalközt kizárólag mértani díszítés tölti ki. A görög agyagművesek a kezdetektől fogva fazekaskorongot használnak, a festők vonalzók és körző segítségével díszítették az edényeket.
 
A görög vázafestés kezdeteit a geometrikus kor jellemzi. A körbefutó vízszintes vonalközt kizárólag mértani díszítés tölti ki. A görög agyagművesek a kezdetektől fogva fazekaskorongot használnak, a festők vonalzók és körző segítségével díszítették az edényeket. A legrégibb, [[i.e. 6. század]]ból való vázákon erősen érződik az [[egyiptom]]i hatás.
 
===Archaikus kor===
 
A [[szín]]ek a tárgyak ismertetőjelévé válnak. A triünszi [[vaddisznó]]vadászatot ábrázoló jeleneten pl. a [[kutya|kutyák]] rikítókék színűek.
 
Az [[i.e. 8]]. századtól kezdve a váza mintázatában megjelennek az ember-, és állatfigurák. A legszebb vázákat [[Athén]]ban készítették, és festették. A [[Dipülon]] temetőben kerültek napvilágra, ezért ''dipülonvázák''nak is hívjuk őket. Az állatok és emberek stilizálva, absztrakt módon jelennek meg rajtuk. A figurák lassan kitöltik az egész vázát, a geometrikus forma pedig a peremeken jellemző. Az alakokat a vörös alapra feketével festették, a vonalakt pedig éles szerszámmal vésték a váza falába.
 
A vörösalakos vázát, amin a harcos búcsúja látható, [[Ethümidész]] készítette [[i.e. 500]] körül. Ez a váza azt is elárulja, hogy a művész büszke volt felfedezésére. A harcba induló ifjút látjuk, mellette kétoldalt szülei állnak, segítenek neki az öltözködésben, valószínűleg tanácsokkal is ellátják. Ezt a két alakot még a hagyományos profilban rajzolta meg a művész, és a harcos fejét is. ha jól megnézzük, azt is észrevesszük, hogy nem egykönnyen sikerült neki az oldalt fordított fejet az elölről ábrázolt testhez illeszteni. Az ifjú egyik lábát oldalról mutatja, a másikat előlről. A bal láb mellet ott a pajzs, és nem kerek, ahogy gondolatban látjuk. De az [[egyiptom]]i hagyományt nem dobták egészen félre. A görög művész is pontosan megrajzolta alakjait, igyekszik a lehető legvilágosabban szemláltetni azt, amit az emberi testről tud, de anélkül, hogy természeteelnesnek hasson. A tiszta körvonal, a formák kiegyensúlyozottsága most is fontos.
===Klasszikus kor===
A klasszikus korban fekete alapra festettek vörös festékkel, különleges fajtája a ''léküsz''festés (henger alakú edény, sírokba rakták). Az alapja szinte teljesen fehér, és erre festették fekete kontúrvonalakkal az elhunyt életében törtlnő eseményeket festették.
 
962

szerkesztés