„Vegyes házasság” változatai közötti eltérés

Szinte a kezdetektől fogva akadályokba ütközött Magyarországon a [[zsidók]] és [[iszlám|izmaeliták]] (muzulmán vallásúak) keresztényekkel való [[házasság]]kötése. A [[zsidó vallás]] és az [[iszlám]] ugyanis a házastárs áttérését írta elő. Míg [[I. István]] korában még ''csak'' büntették azt az izraelita vallású férfit, aki keresztény nővel házasodik, „(...)a valláskülönbség, mint házassági akadály [[II. András]] idejében jelentkezett először erőteljesen. Ennek oka a kamaraispánságokat, valamint a só- és vámtisztségeket kezelő zsidókkal és izmaelitákkal szemben megmutatkozó közelégedetlenségben keresendő. Az [[1233]]. évi beregi egyezményben II. András esküvel fogadta, hogy a zsidókkal és izmaelitákkal házasságra lépő keresztényeket jószágvesztéssel és szabadságvesztéssel fogja megbüntetni. A vegyes házasságok szigorú megítélése és tilalma a [[15. század]]tól kezdve mutatott némi változást.

 

A [[16. század]]tól a protestánsok és katolikusok közötti házasságkötés okozott új problémát. A [[17. század]]ban a [[katolikus egyház]] már elfogadta a vegyes házasságokat, és a [[protestantizmus|protestáns]] fél katolikus vallásra való áttérését csak akkor követelte meg, ha ezzel együtt más olyan házassági akadály is fennállt, amely alól az érintett félnek a [[pápa (egyházfő)|pápától]] felmentést kellett kérnie.

 

A keresztény és zsidó ember közötti házasságra csakis az egyik vagy a másik fél úgynevezett ki- és betérése révén nyílott lehetőség.

 

Az úgynevezett [[egyházpolitikai törvények]] elfogadásáig felekezeten kívüli státusra még ideiglenesen sem volt hivatalosan mód, tehát a kérdés szekularizált megoldása ekkor még jogilag elképzelhetetlennek számított.