A mű [[szoprán]], [[alt]], [[tenor]] és [[basszus]] szólistákra, valamint [[kórus]]ra íródott egy kisebb klasszikus zenekar kíséretével. Mozart [[1791]]. [[december 5]].|december 5-i]] halálakor csak a nyitótétel ''(Requiem aeternam)'' volt teljesen befejezve (bár újabban úgy tűnik, hogy a zenekari rész néhány ütemét is valaki más írta hozzá). Az ezt követő ''Kyrie'' (egy rendkívül bonyolult dupla fúga), és a ''Sequentia'' legnagyobb része (a ''Dies irae''től a ''Confutatis''ig) csak a vokális részekben és a continuóban (basszus [[Orgona (hangszer)|orgona]]) volt kész, bár néhány helyen a leglényegesebb zenekari szólamok röviden jelölve voltak, mint például a [[hegedű]] szólam a ''Confutatis''ban, és a zenei hidak a ''Recordaré''ban. A ''Sequentia'' utolsó tételének, a ''Lacrimosá''nak csupán az első nyolc üteme készült el. Az ''Offertorium'' ezt követő két tétele szintén csak részben készült el – a ''Domine Jesu'' az énekelt szólamaiban, valamint a continuoban, és a ''Hostias'' csupán a vokális részekben. Az 1960-as években találtak egy vázlatot az Amen fúgára, ami a ''Sequentiá''t zárta volna le a ''Lacrimosa'' után.
Mozartot névtelenül kérték fel (a különc [[Walsegg von Stuppach]] gróf küldöttei), hogy írjon egy [[requiem]]et, és megkapta a fizetése felét előlegként. Halála után özvegye, [[Constanze Mozart|Constanze]] szorgalmazta a mű befejezését (talán hogy a fizetség másik felét is megkapja):
