„Arator István” változatai közötti eltérés

A [[győr]]i egyházmegyében, Devecseren született. Valószinűleg földműves szülőktől származott, amint nevéből látszik,s amelyet korának szokása szerint [[latin nyelv]]re forditva (Arator) is használt. Édesapját már gyerekkorában, édesanyját, két nővérét és öccsét pedig 1555-ben vesztette el, amikor a törökök rabságba hurcolták őket. Tanulmányait [[Bécs]]ben folytatta s mint pap a [[nyitra]]i egyházmegye szolgálatába állt, melynek főpásztora, [[Bornemisza Pál]], [[1560]]-ban [[Róma|Rómába]] küldte; itt a [[Németország|német]] jezsuita papnevelő intézetben, a rend tagjai közé fölvétetvén, a próbaévek elvégezte után áldozó pap lett. [[1566]]-ban Bécsbe, innen [[Nagyszombat]]ba küldték előljárói, ahol csak rövid ideig tanított; a következő évben a bécsi, majd a [[graz]]i főiskolákban a bölcselettudományt tanította. [[1575]]. elején a magyar gyóntatói állást foglalta el Rómában, ahol [[1579]]. [[december 9.|december 9-éig]]-ig tartózkodott, mikor is [[Erdély]]be ment s a [[kolozsmonostor]]i apátságban telepedett a jezsuitákhoz csatlakozva, s hirdette a katolikus vallást a közeli [[kolozsvár]]i szószékből és tanított a gimnáziumban. [[1582]]-ben [[Nagyvárad]]on találjuk, ahol négy éven át tartózkodott, iskolát nyitott és polémiát folytatott [[Beregszászi Péter]]rel. [[1585]]-ben [[Gyulafehérvár]]ra helyezteték át, de a jezsuiták még abban az évben száműzettek Erdélyből. Ő ekkor a [[sélye]]i ház főnöke lett. [[1600]]-ban a turóci prépostság [[znióváralja]]i rendházába küldték, innen [[1605]]-ben társaival együtt elűzték és az olmützi kollégiumba fogadtaták be, ahol [[1612]]-ben meghalt.