„Ókori görög művészet” változatai közötti eltérés

a (szűkebb kat.)
 
=== Építészet === [[Kép:Mycenae lion gate dsc06382.jpg|thumb|Oroszlánkapu]]
 
A [[mükéné]]i Oroszlánkapu, amely szerkezetével az ősi megalitokra emlékeztet, a gerendáját a ránehezedő faltömeg nyomásával szemben háromszögű teherbírás védi. Ezt az oroszlános dombormű tölti ki. A két élőlény tökéletesen alkalmazkodik a felülethez, egymás felé fordulásukkal ellensúlyozzák a háromszög formáját. A palotákat hatalmas kőtömbökből összeállított erős falak övezték, amiket kötőanyag nélkül emeltek, a görögök ''küklopszfalak''nak hívták őket.
 
Az ország lakói többnyire meredek sziklákat szemeltek ki maguknak, és azért építették fel erős fallal körülzárt váraikat. A [[triünsz]]i palota helyén régebben egy hatalmas körépítmény állt, emberek laktak benne. Már a meredek szikla is biztos védelmet jelentett, de falakat is emeltek köré. Az erőd magasan kiemelkedett a kis falvak környezetéből. Különös figyelmet szenteletek a várkapunak. Úgy helyezték el, hogy a támadó harcosoknak jobb oldalukkal, azzal melyt nem fedett pajzs, kellet a bejárat felé haladniuk. Az erődnek titkos kijárata is volt, melyen át elmenekülhettek lakói. Több kapun áthaladva nyitott, oszlopokkal körülvett udvarba jutotott az ember. Innen léphetett be a ''megaron''ba, a téglalap alkú közponi lakóhelységbe, ami közepén a tűzely állt. Itt gyűltek össze a hidegben. "Itt mulatoztak a pháiákok folyton, ettek és ittak, mert bőven volt eleségük" írja [[Homérosz]] az [[Odüsszeia|Odüsszeiában]]. Ennek a szomszédságában kisebb helységek sorakoztak, ezek is a nyitott udvarra vezettek. A megaron volt a palota központja, ez előtt oszlopok helyezkedtek el.
A külső falak csupaszak, a belső falak felső részét [[alabástrom]] díszíti, a falak többi részét élénkszínű [[freskó]]k borítják. Az oszlopokat vastagon fedte az arany. A népköltészetben sokáig fennmaradt e szikrázó csarnokok emlélke. A palotákban a világos, szimmetrikus felépítés, és a formák áttekinthetősége uralkodott.
 
[[Mükéné]] várain belül számos sír található. A legnagyobb [[Átreusz]] kicsesháza, ami egy domboldalon épült. A sír alapja 15 méetrméter átmérőjű kör, és kupola magasodik fölé, ezért kupolasír a neve. Már kiraboltan fedezték fel, de a többi sírban találtak értékeket, pl. arany halotti maszkokat és sarukat, tőröket, ékszereket és serlegeket. A belső kőfalakat arany virágok díszítették. Az egész építmény áttekinthető, fejlettek az [[arány]]viszonyok. A görög utazó, [[Pauszániász]] egy piramishoz[[piramis]]hoz hasonlítja a síremléket.
A [[mükéné]]i Oroszlánkapu, amely szerkezetével az ősi megalitokra emlékeztet, a gerendáját a ránehezedő faltömeg nyomásával szemben háromszögű teherbírás védi. Ezt az oroszlános dombormű tölti ki. A két élőlény tökéletesen alkalmazkodik a felülethez, egymás felé fordulásukkal ellensúlyozzák a háromszög formáját. A palotákat hatalmas kőtömbökből összeállított erős falak övezték, amiket kötőanyag nélkül emeltek, a görögök ''küklopszfalak''nak hívták őket.
 
[[Mükéné]] várain belül számos sír található. A legnagyobb [[Átreusz]] kicsesháza, ami egy domboldalon épült. A sír alapja 15 méetr átmérőjű kör, és kupola magasodik fölé, ezért kupolasír a neve. Már kiraboltan fedezték fel, de a többi sírban találtak értékeket, pl. arany halotti maszkokat és sarukat, tőröket, ékszereket és serlegeket. A belső kőfalakat arany virágok díszítették. Az egész építmény áttekinthető, fejlettek az [[arány]]viszonyok. A görög utazó, [[Pauszániász]] egy piramishoz hasonlítja a síremléket.
 
 
 
Csodálatos egyszerűség és harmónia árad ezekből a régi fatemplomok mintájára épített templomokból. Ha szögletes pilléreket, vagy heneger alakú oszlopokat tartalmaznának, az épület nehézkes, otromba volna. De az építőművész középen alig észrevehetően megvastagította az oszlopokat, felülről pedig elvékonyította, és így szinte rugalmasnak látszanak. Érezzük, hogy a tető súlya alatt kicsit összenyomódank, de nem annyira, hogy formájukat elveszítenénk. Olyanok mint akik könnyen hordozzák terhüket. Vannak hatalamas épületek, de egy se kolosszális, mint az [[egyiptom]]iaké. A görög templom érezeteti, hogy ember alkotta, ember számára.
A templomok főhelyisége, a cella, vagy naosz négyszög alakú. Itt azt az isten szobrát helyezték el, akié a templom volt. A cella előtt a pronaosz (előterem) van, vele szemben pedig a kincsesház, ahol az áldozatokat tartották. Idővel ez az épületszerkezet egy vagy két oszlopsorral bővült.
 
A templomok főhelyisége, a ''cella'', vagy ''naosz'' négyszög alakú. Itt azt az isten szobrát helyezték el, akié a templom volt. [[Wilamovitz von Mollendorf]] így ír erről:''Amikor a jámbor hívő belépett a hatalmas ajtón, amely az egyetelen fényforrás volt. Sugarai megvilágították az isten szobrát, az oldalhajókra sötétség borult. Lassú léptekkel közeledett a hívő az istenség szobra felé, lehet, hogy valamilyen üdvözlő szót, vagy csendes imát mormogott. Istentisztelete a földöntúli szépség áhitatos szemlélése volt.''
A templomok főhelyisége, a cella, vagy naosz négyszög alakú. Itt azt az isten szobrát helyezték el, akié a templom volt. A cella előtt a pronaosz (előterem) van, vele szemben pedig a kincsesház, ahol az áldozatokat tartották. Idővel ez az épületszerkezet egy vagy két oszlopsorral bővült.
 
A távolból nézve, a templom egységes tömbként hat, az oszlopok mintha egybeolvadnának és második falént vennék körül az épületet. Mindez még sem alakítja át a templomot egy hatalmas tömeggé. [[Johann Wolfang Goethe|Goethe]], a [[paestum]]i templom előtt állva, megértette ezeknek ez építészeti alkotásoknak a lényegét: ''Csak ha körüljárjuk őket, ha végigmegyünk rajtuk, akkor avatjuk őket igazán élővé, érezzük bennük az életet, amit az építész beléjük tervezett, beléjük lehelt.''
A görög templom legtöbbször magaslatra épült. Néha ha sík területre épült, olyan volt, mint egy kis domb.
 
A görög templom és az emebri test kötötti kapcsolatokat is felefedezték. A templom lényegét egy emberi kinézetű isten alkotja, és a templmépítés mértékegységéül a lábat veszik alapul. Azok az emberi alakok, akikhez a templom egész felépítése alkalmazkodott, hősök, félistenek és istenek voltak. A szentélyekben felállított szobrok sokkal nagyobbak voltak az embernél, minden részét e méretnek megfelelően nagyították meg. A templomot minden oldalról körülvevő lépcsőfokok olyan madasak voltak, hogy azoknak, akik fel akartak menni a cellába, lépcsőfokokat kellett közbeiktatni.
 
==== Archaikus kor====
A görgög művészet első virágkorát az önnálló templomtípus, a ''peripterosz'' megszületése jellemzi. A legrégibb ''peripteroszok'' az [[i.e. 8. század|i.e. 8.]] és [[i.e. 9. század]]ra tehetők. A [[i.e. 8. század]]-ban épült az olüpiai Héra-templom és a thermoszi Apollán-templom, az [[i.e. 5. század]]ban a nagy szelinuszi templom, hatalmas, sima oszlopaival, és az ún. paestumi bazilika, melynek belső tere két részre tagolódott.
 
A dór templomok az [[i.e. 5. század]]ra érik el legtökéletesebb formájukat, még ekkor is fellelhető benne a szigor. E századi templomok sorához tartozik az [[Aigina-sziget]]en épült ''Aphalia-templom'', a [[paestum]]i ''[[Poszeidon]]-templom'', az [[olümpia]]i ''[[Zeusz]]-templom'', az [[athén]]i ''Thészeion-templom'' és az [[argigentum]]i templom, amelyet olyan hatalmasra terveztek, hogy nem tudták befejezni.
 
====Dór stílus====
A dór templomot lépcsők válsztják el a földtől, szilárd alapot adnak neki, a nagyságuk kb. olyan mint a tetőé. Az oszlopok a tetőzetet tartják, de ugyanakkor eltakarják a cella falát is, teret képeznek, barázdáikkal felfogják a napsugarakat. A dór gerendázat három részre oszlik, ami a templomalapzat három lépcsőfokának felel meg. A gerendázat alsó része az architáv, teljesen dísztelen. A középső rész, a fríz, ''triglüphosz''ok és ''methopék'' alkotják, ezt domborművek díszítik. A ''triglüphosz''ok barázdái a oszlopok barázdáinak ismétlődései. A gerendázat felső része, a koszorú-párkány kiugrik, megvédi a gerendát az esőtől, amikor süt a nap, erős árnyékot vet rá, így éles kontúrral választja el az ég hátterétől. A templom oldalain ''tümpanon'' van. A templom tetejét ''akrotérion''ok díszítik, ezek sokszor növényi motívumok, vagy agyagszobrocskák.
[[Kép:Parthenon von SW.jpg|thumb|Parthenon]]
Az egyik, a legrégebbi, aA dór oszloprend, és a legegyszerűbb is. Zömök oszlopfeje sima négyszögletes fejlemezből és ezt alátámasztó részből áll. Törzsét vájatok barázdálják végig, lábazata nincs. Ilyen épület a [[Partenon]], vagy a [[korinthosz]]i ''Apolló-templom''. A dór oszloprend középen kissé megvastagodik, azért, hogy ellensúlyozza az elvékonyodás látszatát.
 
A dór templom egyes részei nagymértékben függetlenek voltak. Az egyes részek körülhatároltságát a színek is fokozták. A ''tümpanon''ok és a ''methopé''k égszínkék és piros háttere hangsúlyozta a szobrokat és a reliefeket. A márványnak, mivel jól elnyeli a fényt, így a visszavert sugarak és az átmeneti tónusok között gazdag játék alakul ki.
 
 
=== =Klasszikus kor ====
A klasszikus kor legnagyobb temploma a [[Parthenon]], melyben [[Athéné]] aranyból, és elefántcsontból készült szobrát őrizték. A másik építészeti remekmű az [[Erektheion]], az oszlopokat emberi alakok váltják fel. A késői klasszikus korban új templomformát ''(tholosz)'' vezettek be, kör alapú, oszlopokkal körülvett épület.
 
==== Oszlopok ==== [[Kép:Parthenon von SW.jpg|thumb|Parthenon]]
 
A görög oszlopok három építészeti stílus valamelyikét követték. Ezek a stílusok más területeken alakultak ki, de később az egész világban elterjedtek.
AAz egyik, a legrégebbi, a dór, a másik, a jón oszlop karcsúbb, könnyen felismerhető erőteljes csigafejezetéről. OszloptörzyénekOszloptörzsének talpazata is van, pl. [[Nike-templom]]. Ez a stílus Kis-Ázsiában alakult ki, a keleti növénymotívum könnyedsége jellemzi.
Az egyik, a legrégebbi, a dór oszloprend, és a legegyszerűbb is. Zömök oszlopfeje sima négyszögletes fejlemezből és ezt alátámasztó részből áll. Törzsét vájatok barázdálják végig, lábazata nincs. Ilyen épület a [[Partenon]].
A jón oszlop karcsúbb, könnyen felismerhető erőteljes csigafejezetéről. Oszloptörzyének talpazata is van, pl. [[Nike-templom]].
 
A lefiatalabb és legkarcsúbb a [[korintosz]]i oszloprend oszlopfjezetekben [[akantusz]]levéllel díszített.
 
=== Szobrászat ===
 
[[Kép:Delphi charioteer front DSC06255.JPG|thumb|left|Delphoi kocsihajtó]]
A görög szobrászat a testneveléssel együtt bontakozott ki a stadionokban. Így születhetett meg a görög szobrászatban a ruhátlan emberek egyik szobortípusa, a kürosz, vagy az Apollószobrászat.
====Geometrikus kor====
 
Az i.e. 1 évezred kezdetétől számos agyagszobor maradt ránk. Az emberi alakok a legkülönbözőbb formákat öltik. Tekebábura sőt hegedűre is emlékeztetnek. Sokuk karikatúrának tűnik, de a kor emberei számára ezek az ábrázolások a jellemet fejezték ki. A figurák aránytalanul hosszú nyakúak és kezűek, törzsük túl széles. Színesre festették őket, és vidáman hatottak. Az [[i.e. 8. század]] görög szobrai absztraktak, némelyikük szoborváznak tűnik.
 
A görögök, amikor első szobraikat faragták, ott kezdték, ahol az [[egyiptom]]iak és az [[asszírok]] abbahagyták. Alaposan ismerték és utánozták az [[egyiptom]]iakat, tőlük tanulták, hogy kell megformálni az álló férfialakot, hogy kell tagolni a testet, és feltüntetni a részeket összekötő izomzatot. De azt is elárulják a szobrok, hogy a görög művész nem fogadott el semmilyen szabályt, mégha az jó is volt. Mostmár nem előírás szerint ábrázolják a testet. Az [[egyiptom]]i művész azt festette, amit a tárgyról tanult és tudott. A görög azt, amit nyitot szemmel látott. A szobrászműhelyekben új meg új elgondolásokkal, megformálásokkal próbálkoznak, minden újítást kiegészítenek a maguk felefedezésével. Az egyik rájött, hogyan lehet hitelsesebben mintázni a törzset. A másik kitalálta, hogy sokkal élethűbb az alak, ha két lába szorosan nincs egymás mellett a földön. A harmadik a száj vonalát görbítette felfelé, hogy az arc mosolyogjon. Az egyiptomi módszer biztosabb, mert ezek a kísérletek néha rosszul sikerültek. A mosolyból pl. kínos vigyor lett, az új póz talán mesterkéltnek hatott, de a görögök ezt továbbfejlesztették.
 
===Archaikus kor===
A görögök szárnyas nőalakjai, a [[Niké]]k, és a [[kentaur]]ok nagyon művészeiek, de vannak szörnyábrázolások is, mint pl. a [[gorgók]], a lófejű [[Artemisz]], vagy a négykarú [[Apolló]].
[[Mükéné]]ben nagyon sok [[gemma|gemmát]] készítettek. A kőbe vésett harci jeleneteket olyan szenvedély járja ét, amilyennel Kréta művészetében nem találkozunk. Egy viadal legfeszültebb pillanatát ábrázolja, amelyben kifejezésre jut a győzets harcos ellánállása és a makacs fiú hajtatatlansága. A küzdők alakjait két másik figura egyensúlyozza ki: az egyik földön ülő, nyyugodt meztelen férfiak, a másik a küzdők segítségére siető harcos, aki egy óriási pajzsot tart maga elé.
 
[[Mükéné]]ben nagyon sok [[gemma|gemmát]] készítettek. A kőbe vésett harci jeleneteket olyan szenvedély járja étát, amilyennel Kréta művészetében nem találkozunk. EgyAz egyik egy viadal legfeszültebb pillanatát ábrázolja, amelyben kifejezésre jut a győzetsgyőztes harcos ellánállása és a makacs fiú hajtatatlansága. A küzdők alakjait két másik figura egyensúlyozza ki: az egyik földön ülő, nyyugodtnyugodt meztelen férfiak, a másik a küzdők segítségére siető harcos, aki egy óriási pajzsot tart maga elé.
A görög szobrászat két szobortípust alkotott. A ''küroszt'', azaza a ruhátlan ifjút és a ''korét'' a lányt. Mindkét típus az [[egyiptom]]iaktól ered, de a görög szobrok már kezdetben eredetibbek. A ''kürosz'' fejlett izomzatú fiatal szobra, az egyes testrészek között tér van. Sok szobrásznemzedék tökéletesítette tovább őket. Viszont maga a szobrászat az archaikus korban sem volt ilyen egyszerű. Az [[Akropoliszon]] talált ''Moszkoforosz'' (Borjúvivő) is összetett. A borjú ívesen öleli körbe az ember fejét, lábait a felemelt kéz fogja. A kezek és lábak a átlósan futnak össze a mellkas közepén, s ez az egész kompzíció középpontja. Az ember mosolya elégettséget, nyugalamt fejez ki.
 
A görög szobrászat két szobortípust alkotott. A ''küroszt'', azaza a ruhátlan ifjút és a ''korét'' a lányt. Mindkét típus az [[egyiptom]]iaktól ered, de a görög szobrok már kezdetben eredetibbek. Sok szobrásznemzedék tökéletesítette tovább őket.
=== Klasszikus kor ===
[[Kép:KAMA Kouros Porte Sacrée.jpg|thumb|left|Kürosz]]
A ''kürosz'' fejlett izomzatú fiatal szobra, az egyes testrészek között tér van. [[I.e. 7. század]]ban született meg, kultikus célja még a mai napig sem tisztázott. Lehet, hogy ezeket a szobrokat az atléták ajánlották fel iseneiknek, amikor a versenyeken győztek. De ezek a szobrok nemcsak atlétikai ábrázolásúak. A küroszban az ember minden vonása tülröződik. Az arca sugárzik a felhőteln örömtől, fiatal teste egészséges, mozdulatai erőt és energiát fejeznek ki. Nem sorolhatjuk az atláta-ábrázolások közé sem, de nem is istenek szobrai. Számos kürosz maradt ránk. Egyeseken, mint pl. [[Polümédész]] képmásain, az erő és a fejelett izimzat uralkodik. A ''[[tenea]]i Apolló'' viszont nagyon kifinomult, és nem durva. Ezeket az ifjakat mindig egyenesen állva ábrázolták. Határozott mozdulattal lépnek előre, ezért nem hatnak olyan mereven. A görög ifjú nyugodt, energikus lépéssel "megy" előre, miközben megőrzi testének szimmetriáját.
 
A fejnek csaknem gömb alakja van, ehhez simul az egyenes, fejet keretező haj, ami egyenes tartást ad és szliárd tartást ad. A mellkas szélesen kidomborodó. A csípő erősen henger formájú. Az [[i.e. 5. század]] és [[i.e. 6. század]]ból sok kürosz származik. A ''Pimbinói Apolló'' a dór stílus alkotása, de Dél-Olaszországban keletkezett. A test lágy, ezzel ellentétben áll a lapos haj. Az ajkak és a mellbimbók vörösrézből formáltak. Itt is szigorú testtartással találkozunk. A felirat szerint ez a szobor [[Apolló]]t ábrázolja.
 
A ''kürosszal'' párhuzamosan alakult ki a ''koré'' is. Ennek legszebb példáit a jón iskola alkotásainál találjuk. Legjelentősebbek [[Delphoi]]ből származó áldozati szobrok és az attikai ''koré''k. A ''koré''kat általában ünnepségek résztvevőiként ábrázolják. Ajándékot hordoznak és mosolyognak. A korék szép, színes [[khiton]]t viselnek. Hajfürtjeik hosszú fonatokban hullanak vállukra, egybeolvadnak a színes ruha redőivel és a köpeny szegélyével. Vannak sima öltözékbe burkolt alakok is, amiket csupán a vállukra boruló két hajfonatuk díszít. Leghíresebb [[Antenór]] koréja, redőzütt köpenyében és göndör hajával ünnepélyesen hat.
 
A ''kürosz''ból és a ''koré''ból alakult ki a ruhás emberalak, ami hosszú időkön át foglalkoztatta a görög szobrászatot. A ruha a mozgás kifejezője lett, nagyobb hangsúlyt adott az egyes testrészeknek, ritmussal töltötte meg a figurát. A ruha lehet súlyos, párhuzamos vonaalakban aláhulló, vagy zegzugos formájú, ami egybeolvad a hajfürtökkel.
 
Az [[i.e. 6. század]] végéből származó dombormű ökölvívók küzdelmét ábrázolja. A testek rugalmasak, mozgékonyak. A mozgalmas csoport piramisformát alkot. A kézdők mögött álló ifjak olyanok, mintha ők is versenyeznének. Az alkotás olyan, mintha egybefonódó levelek mintája lenne, ilyen bonyolult mintát nem találunk a keleti művészetekben.
 
A görög szobrászat két szobortípust alkotott. A ''küroszt'', azaza a ruhátlan ifjút és a ''korét'' a lányt. Mindkét típus az [[egyiptom]]iaktól ered, de a görög szobrok már kezdetben eredetibbek. A ''kürosz'' fejlett izomzatú fiatal szobra, az egyes testrészek között tér van. Sok szobrásznemzedék tökéletesítette tovább őket. Viszont maga a szobrászat az archaikus korban sem volt ilyen egyszerű. Az [[Akropoliszon]] talált ''Moszkoforosz'' (Borjúvivő) is összetett alkotás. A borjú ívesen öleli körbe az ember fejét, lábait a felemelt kéz fogja. A kezek és lábak a átlósan futnak össze a mellkas közepén, s ez az egész kompzíció középpontja. Az ember mosolya elégettséget, nyugalamt fejez ki.
 
=== Klasszikus kor ===
[[Kép:Delphi charioteer front DSC06255.JPG|thumb|left|Delphoi kocsihajtó]]
A klasszikus kor szobrászata igen „szigorú”. Ebben az időben alkotott tárgyak közül kevés bronszszobor maradt fenn, ezek egyike a Delphoi kocsihajtó. A kocsis hosszú ruhája művészi redőkben omlik alá, jobb kezében tartja a zabla egy darabját, komoly tartása ünnepélyességet fejez ki. Az erdeti görög alkotás más, mint utánzatai. A szem nem élettelen, színes kövekből van kirakva. még látni a hajon, szemhéjon és szájon a vékony aranyozás nyomait, ami melegebbé tette az egész arcot. De hivalkodó vagy közönséges nem lehetett egy ilyen fej. Az is biztos, hogy a művész nem valóságos arcot másolt le, hanem jellegzetes emberi formákból alkotta a fejet.
 
E stílus virágkora a [[i.e. 5. század]]ra, [[Mürón]], [[Polükleisztosz]], és [[Pheidiász]] szobrászok idejére esik. [[Mürón]] legismertebb műve a Diszkoszevtő, a római márványmásolat szerint a művész egy férfi aktját mintázza meg, a diszkosz elvetését megelőző pillanatban. [[Pheidiász]] jelentős domborműveket alkotott. A kései klasszikus kor szobrászata jobban érdeklődik a tér, a világos és sötét kontrasztok iránt, többet fogalakozik a dinamizmussal, bonyolultabb kompozíciót alkalmaz.
 
Azok a szobrok, melyek Pheidiászt[[Pheidiász]]t híressé tették, nem maradtak meg. De a leírásuk alapjá elképzelhetjük, hogy hogyan is nézhettek ki. A nagy ókori alkotások jó része azért puszult el, mert a kerseszténység győzelme után a hívők szétzúzták a pogány bálványokat. Pheidiasz óriási Athéné Parthenosza, nem így nézhetett ki, mint a római képmása. A leírások alapján sejthetjük, milyen lehetett: akkora mint egy nagy fa, 17 méter magas, az alak fából, de drágább anyagokkal borítva. Fegyverét, ruháját arannyal, teste fedetlen részei elefántcsonttal vonták be, a pajzsot és a sisakot, a két szemet is színes [[Kép:Winged victory.jpg|thumb|left|Szárnyas Niké]]kövekből rakták ki. Az arany sisakot [[griff]]madarak díszítették, és a pajzs belsejében összetekeredett kígyó drágakőszeme is fénylett. Lélegzetelállító látvány lehetett, mikor az ember belépett a templomba, és szembetalálta magát a gigantikus nőalakkal. Az istenek már nem a régi, félelmets démonok. Pheidiasz[[Pheidiász]] Athénéje[[Athéné]]je már több, mint bálványkép. A korai leírások mind kiemelik szobor nemmességét, méltóságsát. A szobor nagyságában felfokozott ember. Ereje nem mágikus hatásában van, hanem szépségében.
 
===Hellenizmus===
A hellenisztikus korban, [[i.e.2]] keletkezett a [[Laokoón]]-szoborcsoport, az ókor legmonumentálisabb szobra. E kor másik jelentős alkotása a [[szamothraké]]i Szárnyas Niké. A test ferde tengelye, a drapéria redőzete, a hatalmas vitorla módjára dagadó öltözet, jól érzrkelteti a repülést, ami a görög szobrászatot régóta foglalkoztatta.
 
Jelentős alkotás még a két [[szatír]]szobor, amit a [[Partenius]]-palotában találtak. Az egyik furulyázik, a másik táncol. A táncoló szatír üreges, öntött bronzszobor, teste kissé hátrahajlik, kezét előrenyújtja, ujjait széttárja.
 
 
=== Festészet === [[Kép:Ulisses-sereia.jpg|thumb|Görög váza]]
 
 
===Geometrikus kor===
 
A görög vázafestés kezdeteit a geometrikus kor jellemzi. A körbefutó vízszintes vonalközt kizárólag mértani díszítés tölti ki. A görög agyagművesek a kezdetektől fogva fazekaskorongot használnak, a festők vonalzók és körző segítségével díszítették az edényeket. A legrégibb, [[i.e. 6. század]]ból való vázákon erősen érződik az [[egyiptom]]i hatás. A művészek az emberek, állatok és tárgyak sajátságos ábrázolásást dolgozták ki. Csak a leegyszerűsített körvonalakat ábrázolták, de úgy, hogy mindenki felismeri benne a szóbanforgó alakot. Ezek az egyszerű formák segítségével bonyolult mintákat alakítanak ki, amelyek beborítják az edények falait, ornamentikára hasonlítanak. Találunk köztük harci jeleneteket, mulatozást, táncot, szertartást. A [[szín]]ek a tárgyak ismertetőjelévé válnak. A triünszi [[vaddisznó]]vadászatot ábrázoló jeleneten pl. a [[kutya|kutyák]] rikítókék színűek.
 
Az [[i.e. 8]]. századtól kezdve a váza mintázatában megjelennek az ember-, és állatfigurák. A legszebb vázákat [[Athén]]ban készítették, és festették. A [[Dipülon]] temetőben kerültek napvilágra, ezért ''dipülonvázák''nak is hívjuk őket. Az állatok és emberek stilizálva, absztrakt módon jelennek meg rajtuk. A figurák lassan kitöltik az egész vázát, a geometrikus forma pedig a peremeken jellemző. Az alakokat a vörös alapra feketével festették, a vonalakt pedig éles szerszámmal vésték a váza falába.
===Archaikus kor===
 
Az ''[[Akhilleusz pajzsa]]'' című történet, amit [[Homérosz]] írt, sokkal inkább egy elérhetetlen álom, mint egy megvalósult dologra való visszaemlékezés. Ez is azt bizonyítja, hogy a görögök az egész világot bevonták képzeletükbe, [[föld]] és tenger, [[nap]] és [[hold]], városok és mezők, férfiak és nők motívumai vonulnak be a művészetbe. E rajzok karakteresek, fantáziadúsak. A tárgyakat olyan garfiaki stílusban ábrázolják, am teljesen eltér az egyiptomi művészettől. A díszítések természetesen, könnyedén fejezik ki a az edények alakját, összhangban vannak velük. A ritmusérzék, és az, hogy a sokalakos jelenetek világosak és áttekinthetőek legyenek teszi ezt a stílust jelentőssé.
A [[szín]]ek a tárgyak ismertetőjelévé válnak. A triünszi [[vaddisznó]]vadászatot ábrázoló jeleneten pl. a [[kutya|kutyák]] rikítókék színűek.
 
===Archaikus kor===
[[Görögország]]ban a művészet szorosan összefüggött a [[vallás]]sal és a [[mitológia|mitológiával]].
Később a figurák lassan kitöltik az egész vázát, a geometrikus forma pedig a peremeken jellemző. Az alakokat a vörös alapra feketével festették, a vonalakt pedig éles szerszámmal vésték a váza falába.
 
Az [[i.e. 8]]. századtól kezdve a váza mintázatában megjelennek az ember-, és állatfigurák. A legszebb vázákat [[Athén]]ban készítették, és festették. A [[Dipülon]] temetőben kerültek napvilágra, ezért ''dipülonvázák''nak is hívjuk őket. Az állatok és emberek stilizálva, absztrakt módon jelennek meg rajtuk. A figurák lassan kitöltik az egész vázát, a geometrikus forma pedig a peremeken jellemző. Az alakokat a vörös alapra feketével festették, a vonalakt pedig éles szerszámmal vésték a váza falába.
[[Kép:Achilles and Ajax.jpg|thumb|left|Exekiasz:Akhilleusz és Aiasz kockázása]]
Az egyik feketealakos görög váza, melyen a két homéroszi hős, [[Akhilleusz]] és [[Aiasz]] kockázik, [[Exekiasz]] kézjegyével készült [[i.e. 540]] körül. Mind a két alak teljesen profilban van, de a szemük ránk néz. A karok, kezek rajza nem olyan merev, nincs minden részlet kiterítve. A festő valóságosan akarja mutatni a két egymással szemben ülő alakot. [[Akhilleusz]] kezéből csak egy kis darabot láttat, mert a többit a válla eltekarja. Nem fontos neki, hogy minden raja legyen a képen, amiről tudja, hogy az ábrázolt alakon ott van. Felfedezték a rövidülés elvét. Nem sokkal [[i.e. 500]] előtt próbálták az emberi lábat előlről ábrázolni. A ránk maradt egyiptomi és asszír művészi tárgy közül erre egyetlen példát sem találunk.
962

szerkesztés