„Ókori görög művészet” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
141. sor:
===Archaikus kor===
[[Görögország]]ban a művészet szorosan összefüggött a [[vallás]]sal és a [[mitológia|mitológiával]].
Később a figurák lassan kitöltik az egész vázát, a geometrikus forma pedig a peremeken jellemző. Az alakokat a vörös alapra feketével festették, a
[[Kép:Achilles and Ajax.jpg|thumb|left|Exekiasz:Akhilleusz és Aiasz kockázása]]
Az egyik feketealakos görög váza, melyen a két homéroszi hős, [[Akhilleusz]] és [[Aiasz]] kockázik, [[Exekiasz]] kézjegyével készült [[i.e. 540]] körül. Mind a két alak teljesen profilban van, de a szemük ránk néz. A karok, kezek rajza nem olyan merev, nincs minden részlet kiterítve. A festő valóságosan akarja mutatni a két egymással szemben ülő alakot. [[Akhilleusz]] kezéből csak egy kis darabot láttat, mert a többit a válla eltekarja. Nem fontos neki, hogy minden raja legyen a képen, amiről tudja, hogy az ábrázolt alakon ott van. Felfedezték a rövidülés elvét. Nem sokkal [[i.e. 500]] előtt próbálták az emberi lábat előlről ábrázolni. A ránk maradt egyiptomi és asszír művészi tárgy közül erre egyetlen példát sem találunk.
A vörösalakos vázát, amin a harcos búcsúja látható, [[Ethümidész]] készítette [[i.e. 500]] körül. Ez a váza azt is elárulja, hogy a művész büszke volt felfedezésére. A harcba induló ifjút látjuk, mellette kétoldalt szülei állnak, segítenek neki az öltözködésben, valószínűleg tanácsokkal is ellátják. Ezt a két alakot még a hagyományos profilban rajzolta meg a művész, és a harcos fejét is. ha jól megnézzük, azt is észrevesszük, hogy nem egykönnyen sikerült neki az oldalt fordított fejet az elölről ábrázolt testhez illeszteni. Az ifjú egyik lábát oldalról mutatja, a másikat előlről. A bal láb mellet ott a pajzs, és nem kerek, ahogy gondolatban látjuk. De az [[egyiptom]]i hagyományt nem dobták egészen félre. A görög művész is pontosan megrajzolta alakjait, igyekszik a lehető legvilágosabban szemláltetni azt, amit az emberi testről tud, de anélkül, hogy
[[Klitiasz]] és [[Erogotimosz]] vázája az [[i.e. 6. század]]ban készült. Az elbeszélő ábrázolás több sávba rendeződik. Az ábrázolások nagyobbik részén istenek felvonulása látható, akik [[Tétisz]], [[Neredien]] és [[Phéleusz]] esküvőjére mennek, ebből a házasságból születik majd [[Akhilleusz]]. Ünnepélyes sorban követik egymást a négyfogatos harckocsik. A főjelenet alatt és fölött keskeny sávokban mozgalmasabb ábrázolásokat találunk. Az egyikben [[Akhilleusz]] üldözi [[Trólisz]]t, a másikon kocsiverseny látható. A váza felső peremén a kalüdóniai vadkan, az alsó részén pedig állatok és [[szfinx]]ek küzdelme tárul elénk. Az edény lábán a [[pigmeus]]ok harcolnak [[daru|darvakkal]].
A témák azért függenek össze, mert az életet ábrázolják, harcot, mozgást, és ritmust.
===Klasszikus kor===
A klasszikus korban fekete alapra festettek vörös festékkel, különleges fajtája a ''léküsz''festés (henger alakú edény, sírokba rakták). Az alapja szinte teljesen fehér, és erre festették fekete kontúrvonalakkal az elhunyt életében
A fekete alakos vázák legjelentősebb festője [[Exekiász]]. A ''Csónakázó [[Dionüszosz]]'' a görög festészet egyik remekműve egy ''[[külix]]''re festették. Tárgya az az elbeszélés, melyben az isten delfinekké változataja az őt rabul ejtő tengerészeket. A [[bor]], melyet a külixbe öntenek, a tengert jelképezi a benne úszkáló delfinekkel. [[Dionüszosz]] úgy nyúlik el benne, mint egy lakoma közben. Az alkotás minden részlete összefügg. A tárgyakat világos kontúrok határolják. Első pillantásra felismerjük a vitorlát, a szőlőfürtöket és a [[delfin]]eket. Már ezek is meghatározzák a cselekmény színhelyét, a tengert. [[Dionüszosz]] csónakját fent és lent is víz öleli körül. A középponti csoportot hét delfin és hét szőlőfürt vesz körül, a delfinek mozgása, a szőlőtőke hajlása és a vitorla nagyszerűen alkalmazkodik a kör alakú kerethez, ami a csónak és a delfinek mozgását teszi simává.
Az [[i.e. 6. század]] végén és az [[i.e. 5. század]] elején a feketealakos vázafestést felváltja a vörös. A vörösalakos vázákra ecsettel rajzoltak, így a mű élethűbb lett. [[Andokidész]] vörös alakos vázái közel állak fekete alakosokhoz. Euohroniszosz rajzainak szokatlan szokatlan gazdagságával emelkedik ki. Az egyik váza szerint híres lehetett. Riválisa, [[Ethümidész]] ezt írta fel egyik művére:''Ilyen vázát Euphroniosz még nem készített.'' [[Epiktétosz]] csaknem teljesen mellőzi a körvonalakon belüli kidolgozást.
A vázafestészet témaköre egyre jobban kiszélesedik. A [[mitológia]]i motívumok dinamikusabbak és szabadabbak, a csata- és táncjelenetek a csészék alsó szélén sorakoznak fel, szalagot képezve. [[Szatír]]ral, az ember karikatúrájával is gyakran találkozunk.
A görög vázafestészetben jelentős az ornamentika, leggyakoribb motívumai a ''palmetta'' és a ''meánder''. A ''palmetta'' növényi motívumának sokszoros ismétlésével gyakran [[fríz]]eket alkotank. A középpont nagy hanegsúlyt kap, vékony indák kötik őket egymással össze, s ez az egész alkotást ritmusosan hullámzó vonalakkal tölt meg. A ''meánder'' a maga derékszögű vonalvezetésével, ami talán a szövetek készítésekor alkult ki, a motívumot absztrakttá teszi. Az önmagukabn is befejezett tagok egy folyamatos, ritmikus mozgással kapcsolódnak egymáshoz. A voanalk között üres részek pontosan olyan szélesek, mint a vonalak. Így a meándermita egyensúlyt tükröz.
▲A kehely [[Durisz]] vázafestő [[i.e. 490]] körül készített munkája, rajza [[Eosz]]t ás [[Menmó]]t ábrázolja. Az ún. szigorú stílus utolsó művelői közé tartozó [[Durisz]] a klasszikus kor előtti átmenet jelentős rajzolója és festője, a nemes, elegáns kompozíciót helyezi előtérbe.
[[Kategória:Művészettörténet
[[Kategória:Ókori Görögország|Muveszet]]
| |||