„Röntgencső” változatai közötti eltérés

Ahol <math>j</math> az áramsűrűség(A/m2), <math>T</math> a hőmérséklet(K), <math>W_{\rm e}</math> az elektronok kilépési energiája, <math>k_{\rm B}</math> a[[Boltzmann-állandó]] és <math>A</math> a Richardson-állandó értéke Wolfram esetében kb <math>60 \frac{A}{cm^2 K^2}</math>.

Egy orvosi röntgenfelvétel készítéséhez akár 100mA - 2000mA áramra van szükség, amihez 2700K emitter hőmerséklet tartozik. Ezen a hőmérsékleten még a nehezen olvadó [[wolfrám]]nál is jelentős párolgás tapasztalható (szemben az izzólámpával ahol védőgázban van izzószál). A párolgás károsan hat az emitter élettartamára, és a cső belső szigetelését is rontja, ezért csak a felvétel alatt fűtik fel az izzószálat az üzemi hőmérsékletre, különben kb. 1500K-en tartják, hogy az egy felvétel elkészítéséhez szükséges idő (kb 1sec) rövid maradjon. Az alkalmazott fémek párolgása ezen a hömersékleten annyi kicsi, hogy ennek élettartam csökkentö hatása elhanyagolható.