„Toktamis kán” változatai közötti eltérés

Toktamis az [[Arany horda]] vezetését és a káni címet 1376-ban ragadja el erővel elődjétől, [[Timur Melik]] kántól. [[Timur Lenk]]/[[Tamerlán]] [[kán (méltóság)|kán]] barátságára támaszkodva 1382-ben felperzselte a [[szuzdali]] és a [[rjazanyi]] hercegségeket, majd [[1387]]-ben Moszkvát égette fel. ([[Nikon]] krónikájában még hét elpusztított orosz városról ír.) Ezévben még elpártol Timurtól, s haddal ront rá [[Azerbajdzsán]]ban. Timur fia [[Mirza Miransah]] [[Derbent]]ig üldözi a [[kipcsak]]i hadakat. A békét kérő Toktamisnak Timur megbocsát, de függő helyzetbe kényszerül ezáltal, melyet nem sokáig tűr. Hadba szólítja a leigázott orosz fejedelmeket, és [[Jefdi Sereffeddin]] [[perzsa]] történetíró szerint "Toktamist segítették a különféle kaukázusi , kisebb hegyi népeken kívül a [[cserkeszek]], [[alánok]], a [[krími tatárok]], és a [[kumai magyarok]] is." Ezt a sereget kerítette be Timur és másodszülött fia [[Ozmán sejk]] a [[Jaxartész]]([[Sihun]]) folyónál, s szét is verte. [[1390]]-ben már Timur támadja Toktamist. Seregével [[Khodzsenen]] át [[Szamarkand]]ba vonul, ahol megbetegszik. Felgyógyulása után Toktamis követeit már [[Taskent]]től északra fogadja táborában. A követek "...egy…egy sunkárt/zongort, ez a legnemesebb fajtából való sólyom és kilenc különösen gyors paripát ...…" adtak át uruk nevében, de nem értek célt vele. [[1391]] májusának elején már a [[Dzsilandzsik]] partjára érkeztek a timuri csapatok, ahol élelmiszerkészleteiket feltöltötték, s indultak tovább a [[Tobol]] vidékre. Toktamis seregével a [[Bjelaja]] partján ütköztek meg, s egészen [[Káma]] torkolatáig űzték maguk előtt. Június 18-án Toktamis elsöprő vereséget szenvedett. Timur engedte ekkor lélegzethez jutni, mert [[Perzsia]] és [[Georgia]] ellen fordult.