A '''banderiális hadsereg''' (''olasz: banderia „zászló” szóból'') az XIII. század második felében [[Magyarország]]on [[Károly Róbert]] által kialakított hadseregszervezési forma. [[I. István|Szent István]] királytól [[1848]]-ig a nemesek hadseregében az egy zászló alatt harcra kelő vitézek képeztek egy bandériumot. A bandériumok a egyes nagy jövedelmű feudális főurak (zászlósurak, későbbi kifejezéssel [[báró]]k) és a legfőbb egyházi méltóságok által megszervezett és az ő zászlóik alatt hadba vonuló katonai egységeket jelentik. A kisebb jövedelemmel bíró nemesek által kiállított csapatok a vármegyék zászlaja alatt vonulthattak hadba. A bandériumok tagjai nem életvitelszerűen űzték a katonáskodást, a szolgálat végeztével visszatértek korábbi foglalkozásukhoz.
