„Walerian Borowczyk” változatai közötti eltérés

Borowczyk elvégezte a [[Krakkó|krakkóikrakkó]]i Képzőművészeti Akadémiát, ahol [[festészet]]et tanult. Ezt követően [[képzőművészet]]tel foglalkozott, festett és [[litográfia|litográfiákat]] készített. [[1946]]-ban forgatta első (rövid)filmjét. Kis időre [[Franciaország]]ba költözött, ahol animációs rövidfilmek készítésével bízták meg. [[1953]]-ban [[Lengyelország]]ban Állami Díjat kapott a litográfiáiért. Tevékenységi körét rövidesen filmplakátok tervezésével bővítette. [[Jan Lenica|Jan Lenicával]] közösen készített három rövidfilmje közül főleg a ''Ház'' ([[1958]]) aratott jelentős nemzetközi sikert. A filmet az animációs műfaj legjelesebb darabjai között tartják számon. Az elismerések ellenére mindkét alkotó külföldre távozott, hogy művészetét kibontakoztassa, mivel erre az '50-es évek végének Lengyelországában nem voltak igazán kedvezők a feltételek. Borowczyk ismét Franciaországot választotta, ahol [[Chris Marker]] társaságában készítette el az ''Űrhajósok'' ([[1959]]) című filmjét. Vegyes technikát alkalmaztak, [[grafika|grafikák]] és metszetek képeit váltogatták valódi sci-fi felvételekkel. Borowczyk az ún. [[stop-motion]] technikával forgatta a ''Renaissance'' ([[1963]]) című filmjét, melyben elpusztult tárgyak születnek újjá, hogy végül újra megsemmisüljenek az utolsóként egésszé vált tárgynak, egy bombának köszönhetően. A nyomasztó hangulatú ''Angyaljáték'' ([[1964]]) a náci lágerek emberkísérleteinek, továbbá a [[Sztálin|sztálinisztálin]]i erőltetett iparosításnak és kollektivizálásnak az allegóriája. ''Rosalie'' ([[1966]]) című alkotása lényegében egy gyerekgyilkossággal vádolt nő monológja. Borowczyk Rosalie szelíd arcának képét a bűncselekmény tárgyainak bemutatásával váltogatja. A mű alapja [[Guy de Maupassant]] egyik novellája volt: az irodalmi kötődés később Borowczyk játékfilmjeinek egyik jellemzője lett. [[1967]]-ben ''Monsieur és Madame Kabal színháza'' címmel elkészítette első egész estés animációs filmjét.

Borowczyk rendezői pályáján az ''Erkölcstelen mesék'' (1974) jelentette a fordulatot. A 4 epizódból álló film nagy feltűnést keltett. Általa azok is megismerték a lengyel rendező nevét, akik korábbi műveiről nem is hallottak. A [[1970-es évek|'70-es évek]] első felében az erotika végérvényesen polgárjogot nyert a [[filmművészet]]ben, s kisebb-nagyobb cenzurális huzavonák után egyre több olyan film került széles körű forgalmazásba, melyekben a [[szexualitás]] a korábbiakhoz képest meghökkentő nyíltsággal jelent meg. Az ''[[Emmanuelle (film)|Emmanuelle]]''-féle esztétikailag szép, ám alapvetően felületes mozgóképekkel szemben az ''Erkölcstelen mesék''ben az erotika valóban a művészet szintjére emelkedett Borowczyk különleges stílusának, egyedi képi látásmódjának köszönhetően. A film első epizódja, ''A dagály'' [[André Pieyre de Mandiargues]] egyik műve alapján készült. (Borowczyk később is többször ihletet merített a szerző írásaiból.) A történet ifjú főszereplője a tengerparton a testi szerelem rejtelmeibe vezeti be unokahúgát: a rendező a nemi vágy elhatalmasodását a növekvő dagállyal állítja képi párhuzamba. A ''Thérèse filozófiája'' című történet hősnője magányos örömöket él át. Ebben az epizódban a tárgyakat lírai módon ábrázoló Borowczyk érvényesül. Az utolsó két mese történelmi vonatkozású. A ''Báthory Erzsébet'' a híres-hírhedt [[Csejte|csejteicsejte]]i várúrnőről szól, aki a legenda szerint szűzlányok vérében fürdött, hogy megőrizze szépségét. Borowczyk nem a [[történelem]], hanem a látvány felől közelített a legendához: a vérrel teli dézsa, a nagyasszony fürdőzése hatásos módon elevenedett meg a kamerák előtt. ([[Báthory Erzsébet]] szerepét [[Paloma Picasso]], a zseniális festő, [[Pablo Picasso]] lánya alakította.) Az utolsó történet a vérfertőző Borgiák históriáját idézi fel, ám az ellentét a családtagok fajtalankodásának képsorai és az erkölcstelenséget kipellengérező [[Savonarola]] szónoklatai között kissé didaktikus.