„Gegő Elek” változatai közötti eltérés

ferences szerzetes, történész, etnográfus
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Atti (vitalap | szerkesztései)
a most már kikerülhet
(Nincs különbség)

A lap 2006. február 4., 21:31-kori változata

Gegő Elek Nicephor OFM (Csíktapolca, 1805. március 25. – Pozsony, 1944. október 9.) egyházi szónok, etnográfus, történész, ferences szerzetes, az MTA levelező tagja.

Élete

Földműves családban született, apja Gegő József, anyja Balázs Zsuzsanna.

A csíksomlyói iskolaévek után 1826-ban a Pozsony megyei Malackán lépett a ferencesek közé. Filozófiai és teológiai tanulmányait Székesfehérváron, Nagyszombatban és Pozsonyban végezte.

1829-ben szentelték pappá, 1831-ben Pozsonyban kezdte szónoki működését. Czuczor Gergely barátjaként és Széchenyi István híveként nyomon követte az országban zajló változásokat. Az 1832–36-os országgyűlés ideje alatt már Pesten működött. Hazafias szónoklatai miatt hírnevet szerzett, többször megintették, kiadott munkáit cenzúrázták. Matematikai, földrajzi munkákat fordított magyarra, melyből sajnos kevés maradt fenn.

1833-ban a pesti angolkisasszonyok intézetében kezdett magyar nyelvet illetve magyar nyelven oktatni, és 1836-ig, moldvai útjáig ott is maradt.

1834-ben Perger János rendes tag levelező tagnak ajánlotta az Akadémián, azonban 1 hiányzó szavazat miatt csak a következő esztendőben választották meg Eötvös Józsefhez hasonlóan. Az 1834-es esztendőben önként nyújtott be általa gyűjtött csíkszéki szavakat, melyek majd az 1838-ban megjelenő Tájszótárba kerültek bele.

Az Akadémia támogatásával és kérdéseivel 1836-ban tette moldvai utazását, mely mindössze 3 hétig tartott, ám útja miatt a csángó nép és kultúra első tudományos igényű bemutatója-feldolgozójaként tartják számon. Sok segítséget kapott a Tatroson szolgáló Pap Sándor plébánostól, többek között az 1648-ból származó Bandulovics Márk bosnyák ferences, moldvai püspök egyházlátogatási jegyzőkönyveinek (Codex Bandinus) a felfedezését is neki köszönhetjük. Gyűjtőmunkája végeztével 1837 júniusában 124 lapnyi anyagot terjesztett az Akadémia elé.

Foglalkozott az egyházi nyelv magyarosításával, az elavult szavak gyűjtésével, az új szavak terjesztésével is. Modern pedagógiai elvei voltak, prédikációiban nemcsak a hit dolgairól tanított, hanem az emberi élet szinte minden területéről beszélt.

1837-ben szókimondása és reakciósnak minősített tevékenységei miatt a Habsburg-barát egyházi vezetés Pestről Szombathelyre helyezte.

Szombathelyen főleg történelmi tárgyú írásai jelentek meg, valamint elkezdett törökül tanulni egy később tervezett úthoz.

1844-ben kilépett a ferences rendből, és veszprémi egyházmegyés pap lett. Zichy Félix (Bódog) gróf udvari káplánjaként torokgyíkban halt meg.

Munkái

  • Ünnepi beszédek (Pest, 1832-36);
  • Magyarország története (Pest, 1833-34);
  • Nyelvtudomány (Pest, 1834);
  • A moldvai magyar telepekről (Buda, 1838)

Források

  • D. Mátai Mária: Egy elfelejtett reformkori magyar tudós, Gegő Elek (1805–1844), Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest, 1976

Külső hivatkozások