„Etruszk művészet” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
+ kat. |
|||
16. sor:
=== Művészetük virágkora ===
[[Kép:Etruskischer Meister 001.jpg|thumb]]
A művészet virágkora [[i.e. 550]]-től [[i.e. 470]]-ig tartott. A [[görögök]] elnyomták az etruszkokat, és a kapcsolat is megerősödött a két nép között. A falfestmények leggazdagabb sorozata maradt meg, elsősorban [[Tarquinii]]ben. A lakóhelyiségnek kiképezett sírkamrák falain az élet felfokozottan vidám jelenetei: lakoma, zene, tánc, versenyek, küzdelmek, játékok és vadászat váltakoznak. A festmények derűs, telt színeikkel nemcsak a görög festészet remekségére utalnak, hanem a természet, ég, víz, erdő rajzában és a jeleneteket színesítő játékosságban, szaladó egér, ágakon éneklő madarak, sajátosan etruszk elemeket is fenntartottak, ahogy az ábrázolások tárgya is a nép életének hétköznapi és ünnepi mozzanatait mutatja be (madárjások, véres állatviadalok, táncosok stb.), a görög vázákról ismert motívumok mellett. A [[tarquinii]] sírfestmények az [[i.e. 5. század]]tól már az [[attika]]i vörösalakos vázafestészet hatásait mutatják. Ebből az időből [[Clusium]]ban is fennmaradt néhány. A jellegezetes temetési forma a domborműves díszítéű terrakotta és kő sírláda, vagy négyszögletes [[cippus]] volt ebben a korban, a [[tarquinii]] freskóéhoz hasonló jelenetekkel. [[Caeré]]ben az [[i.e. 6 század]] utolsó negyedében életnagyságú agyagszarkofágokat is készítettek, amik a halott feleségét felkönyökölve ábrázolták. A kor legnagyobb szobrászati alkotásai a századforduló táján [[Veii]]-ben készült templomdíszítő terrakottaszobrok, amelyek többekközött [[Apolló]]t, [[Hermész]]t, és [[Létó]]t ábrázolják. Ebben a korszakban működhetett [[Vulca]], egyetlen ismert nevű etruszk szobrász is, aki oromcsoportokat készített terrakottából a görüg mintákhoz hasonlóan. Az épületeket fedődomborműves, festett terrakottalapok művészete elsősorban [[Kép:Etruskerin.jpg|thumb|Síremlék|left]][[Campania]] etruszk városaiban virágzott. A bronzművesség első központjai északon, a rézlelőhelyek közelében voltak. Közép-[[etruria]]i műhelyből származhatott a korszak elejének két monumentális bronz domborműve, a [[montelone]]i és a [[Castel San Marino]]-i díszkocsi, mitológiai és csatajelenetekkel. Később [[Caere]] és [[Vulci]] a bronzművesség központja, s az [[i.e. 6. század]] utolsó negyedétől edények, füstölők, [[kandeláber]]ek, sisakok stb. kerültek ki innen, az antik fémművesség leghíresebb alkotásai, s az [[Alpok]]ba exportálták őket. Új műfaj a tükrök hátlapjának díszítése és a [[gemmavésés]]. A kerámiákban a buchero-edények egyre zsúfoltabb és erőteljesebb plasztikus díszítésűek, durvább formájúak és kivitelűek lettek, s már ritkán művésziek. Viszont a görög hatásra felvirágzott az etruszk fekete alakoks vázafestészet, élőbb keleti görög, később [[attika]]i minták nyomán.
=== Etruszk "középkor" ===
|