„Ideális térelemek” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Syp (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
a +képaláírás |
||
1. sor:
[[Kép:StGotthard-H.jpg|400px|left|thumb|Egy pontba összefutó egyenesek]]▼
Az '''ideális térelemek''' – '''[[pont]], [[egyenes]], [[sík]]''' – fogalma a [[projektív geometria]] fontos absztrakciója. Ez utóbbi a térbeli alakzatok síkban való ábrázolása során felmerülő problémák tisztázásának egyik fontos terméke.
Nem sokkal a [[perspektíva]] törvényeinek felfedezése után született meg az ideális pont fogalma. Nem is egy, hanem két forrást is ismerünk. Az egyik a csillagász [[Johannes Kepler]] (1571–1630), aki a [[parabola]] „''másik''” fókuszáról mondja, hogy végtelen távolságban van (szemben az [[ellipszis]] és a [[hiperbola]] „''végesben''” fekvő fókuszaival). A másik a francia építész [[Gérard Desargues]] (1591–1661), aki a párhuzamosok végtelen távoli „''közös végéről''” ír.
A helyesen szerkesztett tájképen (fotón) a párhuzamos egyenesek képe egy pontba fut össze (enyészpont,
▲[[Kép:StGotthard-H.jpg|400px|left]]
▲A helyesen szerkesztett tájképen (fotón) a párhuzamos egyenesek képe egy pontba fut össze (enyészpont, eng: vanishing point). Ez a képpont nem feleltethető meg az ábrázolt térbeli egyenesek egyik pontjának sem. A vetítés ([[leképezés]]) matematikai elemzése egységessé tehető, ha párhuzamosok pontjaihoz egy, a valóságban nem létező, ideális pontot csatolunk.
Az egy síkban fekvő egyenesek ideális pontjai alkotják a sík '''ideális egyenesét'''. A párhuzamos síkok ideális egyenesei közösek. A tájképen a vízszintes síkok ideális egyeneseinek képe a [[horizont]].
| |||