„Otello (opera, Verdi)” változatai közötti eltérés

A tengeren [[orkán]] erejű vihar tombol miközben Ciprus lakosai a kikötőben könyörögnek [[Isten]]hez, hogy a vihar pusztítsa el a szigetre támadó [[Oszmán Birodalom|oszmán]] hajóhadat. Kezdetben zene a vihar hangját utánozza elnyomva a kórus dallamnélküli zengő-bongó szólamait, majd az énekkari basszus vérbeli Verdi-melódiával felülkerekedik a viharzajon. Mikor a viharzene csendesülni látszik a Velencei Köztársaság diadalmas hadvezére, Otello, a mór kiköt a parton, és kihirdeti a szigetlakoknakszigetlakóknak, hogy: ''„Újra győztünk! A bősz pogányt a tenger temette el!…”'' Ezután Otello, Cassio, Montano és katonái kíséretében – a palotába mennek kipihenni a csata fáradalmait, a nép pedig örömmáglyát gyújt a parton. A mólók előtti térségen ott marad Jago, a fővezér zászlósa, aki féktelenül gyűlöli a mórt amiért Otello őhelyette Cassiót emelte kapitányi tisztségbe. Jago éppen Roderigónak, a gazdag velencei kalmárnak a vallomását hallgatja aki halálosan féltékeny Otellóra, ugyanis szerelmes annak feleségébe, Desdemonába. Később Jago a Cassiot, miközben arra biztatja a kalmárt, hogy kössön bele a kapitányba. Jago szabályos háromszakasosháromszakaszos bordalt énekel, nagy hangközökkel, szokatlan csúszoscsúszós kromatikus menetekkel. A kórus ismétli a refrént, majd a harmadik strófánál a már ittas Cassio is belép. Jago csele sikerül, a részeg Cassio és Roderigo csúnyán összevesznek. Montano, a sziget korábbi kormányzója békíteni próbálja a civakodókat, akkor azonban a kapitány kardot ránt és párbajt vív a volt-kormányzóval. A nagy csetepatét Otello szakítja félbe, majd Jagotól érdeklődik a történtekről, az azonban úgy tesz mintha nem tudna semmiről. Otello látva a részeg Cassiot és a megsebesült Montanót, Cassiót megfosztja kapitányi tisztségétől. Ezt követően Otello kijelenti, hogy addig nem mozdul a térről amíg minden jelenlevő haza nem megy. A tömeg lassan szétszéled, közben megjelenik a színen Desdemona akit a párbaj okozta hangoskodás ébresztett fel. A házaspár együtt emlékezik a múltra, a kezdődő szerelmükre. Az opera ezen a részén hallható a híres csókmotívum, melyet a darab végén Otello haldoklása közben énekel.

Cassio nem sejtve Jago gonoszságát neki panaszkodik: önvád emészti ugyanakkor lefokozása miatt haragszik. Jago azt tanácsolja kérjen Desdemonától segítséget. Cassio megfogadja Jago tanácsát és amikor Desdemona, társalgónőjével, Emiliával, Jago feleségével a kertben sétál kérelmével a nő elé járul. Jago, miután magára marad gonosz gondolatait énekli el. Ez a híres ''Credo'' ária. Desdemona végighallgavavégighallgatva Cassiót mosolyogva bólogat, ekkor belép a kertbe Otello, Jago pedig a féltékenység gyilkos mérgét önti a lelkébe. Mikor Desdemona arra kéri, hogy bocsásson meg Cassiónak, Otello már a féltékenységtől elvakulva fejfájásra panaszkodik. Desdemona a tőle jegyajándékba kapott kendővel akarja bekötni a férje fejét az azonban eldobja. A zsebkendőt Emilia veszi fel, de Jago oda rohan és kitépi a kezéből majd beteszi a zsebébe.

Jago tanácsára Otello végül elbujikelbújik, hogy kihallgassa amint Jago kifaggatja Cassiot. Jago alattomos módon úgy intézi a beszélgetést, hogy minden kérdése és a kapitány válaszai tőrszúrásként érjék Otello lelkét. Cassio közben előhúzza zsebéből a korábban Jago által titokban becsempészett kendőt. Itt hangzik el a ''Kendő-hármas'' ária, melynek végén Otello már szentül hisz Desdemona bűnösségében. Ekkor trombitaszó és ágyúdörgés hallatszik. Cassio elrohan, Otello pedig mérget kér Jagótól, hogy megölje a feleségét. Jago azt tanácsolja: „Inkább az ágyban fojtsd inkább… hol más csókja érte”, majd megígéri, hogy ő majd gondoskodik Cassio meggyilkolásáról.

Halk és szomorú zene vezeti be a negyedik felvonást. Desdemona a hálószobájában aludni készül, Emiliától menyegzői hálóköntösét kéri és megígérteti vele hogyha meghal akkor ebben fogják eltemetni. Desdemona nagyon szomorú, de még mindig nem tudja miért haragszik rá a férje. Közben eszébe jut az anyja szerelmi bánatban szenvedő szolgálólányától hallott dal a „Fűzfadal” és ő is ezt énekelgeti. A halálfélelemmel küzdő Desdemona búcsút vesz Emiliától, majd amikor egyedül marad a Szűzanyához könyörög. Itt hangzik el a háromrészes „Ave Maria” hagyományos [[cavatina]]: a halálát váró asszony imádsága. Majd Desdemona felkel imazsámolyáról, és lefekszik. Ekkor öt és fél oktávval mélyebben a nagybőgők hangja a gyilkosságra készülődő Otello érkezését jelzik. Otello belopózik a szobába, a mécses fényénél egy ideig elnézegeti a feleségét, majd elfújja a gyertyalángot és háromszor megcsókóljamegcsókolja az asszonyt. Desdemona felriad és azt kérdezi: „Ki az?” – „Imádkoztál-e?” vágja rá Otello, majd felszólítja az asszonyt, hogy vallja meg bűneit és ismerje be a házasságtörést. Desdemona sírva fakad és kéri a férjét, hogy hívja ide Cassiót, hogy beszéljék meg a történteket. A lármára felébredt Emilia berohan a szobába és közli Otellóval, hogy Cassio párbajban megölte Roderigót. A haldokló nő mellett Otello büszkén kijelenti, hogy megölte Desdemonát, amiért Cassio szeretője lett. Emilia sírva kiszalad és segítséget hív, mire Jago, Lodovico, Cassio és Montano berohannak a szobába. Jago megpróbálja elhalgattanielhallgattatni feleségét aki mindent elmesél, hogy hogyan találta meg a kendőt és férje hogyan vette el tőle. Ekkor Otello átadja jatagánját Lodoviconak, majd térdreesiktérdre esik a halott feleségének az ágya előtt és tőrjével elvágja a saját torkát. A „Csókária” éneklése közben meghal, azonban még egy utolsó csókot ad a halott feleségének.