„Római népgyűlések” változatai közötti eltérés

A hagyomány szerint már [[Romulus]] létrehozta a [[curia|curiákat]], valójában nem ismerjük keletkezésük idejét. Az egyes curiákban néhány nemzetség ([[gens]]) egyesült, s komoly szerepet játszottak a közéletben. A [[Római Királyság|királyság]] korában a 30 curia 3 [[tribus]]ba (''törzs'' tkp. ''harmad'') tömörült. A curiák alapján szervezett népgyűlés volt a '''comitia curiata''', amin egy [[consul]] vagy egy [[praetor]] elnökölt. Ez a népgyűlés döntött családjogi ügyekben, ha a családfő férfi örökösök nélkül halt meg, itt vitatták meg a közügyeket és erősítették meg a fő tisztségviselőket ([[magistratus]]) hivatalukban, ami ekkor a [[consul]](oka)t jelentette. A comitia curiata hatalma közvetlenül a [[Római Királyság|királyság]] bukása utáni években volt a legnagyobb.

Miután a curiák és így a népgyűlés vérségi, családszövetségi, patrónusi rendszer alapján szerveződött, a vezető családoknak, a [[patrícius]]oknak döntő befolyása volt benne, hiszen mindegyikük a nekik engedelmeskedő nemzetségek nevében lépett fel. Az [[i. e. 5. század]]ban a [[plebejus]]ok azután elérték a területi alapon szerveződő tribusok alapján szerveződő új népgyűlés (''comitia tributa'') megszervezését, s ekkortól a comitia curiata jelentősége megcsappant politikai ügyekben, s családjogi, valamint bizonyos vallási ügyekre korlátozódott (pl. bizonyos papok megválasztása). A köztársaság idején már kevés olyan [[gens]] maradt, amit egykor a curiákba besoroltak, ezért ilyenkor a nemzetségeket már egy-egy [[lictor]] képviselte. A curiata formálisan megerősítette a [[magistratus]]ok választását, és ő ruházta fel őket [[imperium]]mal, ami nélkül a magistratus hatalma korlátozottnak számított.