„Aurelio Brandolini Lippo” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a + középkorportál-sablon |
kiegészítések, pontosítások |
||
1. sor:
'''Aurelio Brandolini Lippo''' (vaksága miatti mellékneve az „il Lippo") ([[Firenze]], [[
==Élete==
Előkelő firenzei nemesi család sarja, gyermekkorában elvesztette látását egy betegségben,ennek ellenére kora egyik leghíresebb retorikatanára, szónoka, prédikátora lett. [[Mátyás]] király ezért hívta Magyarországra a retorikai katedrát ajánlva fel neki a pozsonyi egyetemen. Nem ismert, pontosan mikor érkezett Magyarországra, 1481-ben még biztosan Rómában volt, de [[1489]]-ben már biztosan a [[Hunyadi]]-udvarban tartózkodott. Az uralkodót [[1490]]-ben Bécsbe is elkísérte; Mátyás temetésén ő mondta a gyászbeszédet. Mivel valószínűleg a [[Corvin János]]-párthoz tartozott, hamar kénytelen volt visszatérni hazájába, szülővárosába, ahol belépett az Ágoston-szerzetesrendbe. Rómában halt meg 1497-ben,[[pestis]]ben.
==Munkái==
Dialogus ad Matthiam invictissimum Hungariae regem et Beatricem reginam de vitae humanae conditione et corporis aegritudine toleranda.
De comparatione Reipubblicae et regni. Kéziratban a firenzei Biblioteca Laurenzianában és a Biblioteca Riccardianában. Első nyomtatott kiadása: 1890, [[Ábel Jenő]] gondozásában, magyar fordítása 1928-ban jelent meg, [[Angyal Pál]] készítette, s látta el bevezető tanulmánnyal.
==Források==▼
A dialógus témája a két államforma, a köztársaság és a királyság összehasonlítása. A beszélgetés résztvevői: Mátyás, törvénytelen fia, [[Corvin János]] és Domenico Giugni firenzei lovag, aki valóban hosszú időt töltött ekkoriban Budán. János kérésére apja oktatja fiát a tökéletes államról,a jó kormányzás művészetéről a jó uralkodóról olyan (antik modelleket követő)formában, hogy vitapartnert hív maga mellé, így veszik sorra különböző álláspontok melletti és elleni érveket. A három napon át tartó vitából a királyság eszméje kerül ki győztesen, közben Mátyásból az ideális uralkodó mintaképe(emlékműve)formálódik meg. Aurelio Budán kezdte el írni, majd Firenzében folytatta, de életében nem fejezte be művét. Öccse, Raffaele készítette el a ma ismert kéziratot, ő ajánlotta és ajándékozta azt Giovanni Medici bíborosnak, a későbbi [[X. Leo]] pápának. A szöveg évszázadokig ismeretlen volt, a Mediciek könyvtára rejtette, pedig ha olvasták, ha hatott volna, valószínűleg a modern politikai elméletírás egyik alapmunkájaként tartaná számon az utókor.
további fontos munkái:
Re ratione scribendi, Basilea 1543 (retorikai tárgyú értekezés)
kéziratban a Biblioteca Laurenzianában: La stria sacra dei Ebrei; De laudibus musicae.
▲==Források==
Girolamo Tiraboschi: Storia della letteratura italiana (első kiadás: Venezia, 1783)
Angyal Pál: A köztársaság és a királyság összehasonlítása (Budapest, 1928)
Puskás István: Monumento al Principe, in Nuova Corvina 20 (Budpaesr, 2008)
{{portál|középkor}}
18 ⟶ 25 sor:
[[Kategória:Ágoston-rendi szerzetesek|Brandolini]]
[[Kategória:Középkori olasz költők, írók|Brandolini]]
$
| |||