7 969
szerkesztés
„Puchner Antal Szaniszló” változatai közötti eltérés
Puchner Antal Szaniszló (szerkesztés)
A lap 2008. október 18., 12:57-kori változata
, 12 évvel ezelőtt→Élete: korr.
a (Bot: dátumlinkek javítása) |
a (→Élete: korr.) |
||
|
[[Pozsony]]ban végezett jogi tanulmányok után lépett a hadseregbe. 1799 és 1801 között hadnagyként szolgált a nemesi testőrségben. Egy könnyűlovas ezred főhadnagyaként részt vett a [[napóleoni háborúk]]ban. A háború után az [[Itália|Itáliában]] szolgált, 1824-től ezredesi, 1832-től vezérőrnagyi rangban. 1834 és 1840 között ő volt a [[Pápai Állam]]ot megszálló osztrák csapatok parancsnoka. 1840-től altábornagyként a bécsi [[Udvari Haditanács]]nál szolgált, majd 1846-ban erdélyi főhadparancsnokká nevezték ki. E minőségében [[1848]]. [[május 29.|május 29-én]] ő nyitotta meg az utolsó erdélyi országgyűlést, amely kimondta a Magyarországgal való uniót.
A Batthyány-kormány megalakulása után az erdélyi főhadparancsnokságot is a magyar hadügyminiszter alá rendelték, Puchner azonban magyar származása ellenére nem volt sem az unió, sem az alkotmány híve. A magyar minisztérium utasításait rendre figyelmen kívül hagyta és [[Theodor Baillet von Latour|Latour]] bécsi hadügyminiszter – többnyire titkos csatornákon
Az erdélyi magyar csapatok élére [[december 8.|december 8-án]] kinevezett [[Bem József|Bem]] tábornok sikerei után Puchner maga állt az erdélyi császári hadsereg élére. Az erdélyi [[Téli hadjárat (1848–49)|téli hadjárat]] kezdetben váltakozó sikerrel folyt. Puchner a január 17-ei [[gálfalvi ütközet]]et elvesztette, de Bem Nagyszeben ellen indított január 21-ei támadását sikerült visszavernie, majd február 4-én, a [[vízaknai ütközet]]ben csaknem döntő vereséget mért a magyar csapatokra. Az [[1849]]. [[február 9.|február 9-e]]i [[piski ütközet]]ben végül Bem csapatai győztek és rövidesen felszabadították Erdélyt. Puchner a megmaradt császári és cári csapatokkal [[Havasalföld]]re szorult ki. A szabadságharcban ezután már nem vett részt.
| |||