„Bar Kohba” változatai közötti eltérés

A [[Traianus]] és [[Hadrianus]] alatti vallási és nemzeti küzdelmek egyik vezéralakja volt. A moz­galom [[Ciprus]] szigetén kezdődött az ottani nagy­számú zsidóság körében. Itt [[Római Birodalom|római]] részről a katonai vezető Lucius Quietus, a [[mezopotámia]]i zsidóság leverője volt, aki hamarosan [[Lydda|Lyddát]] is elfoglalta a felkelőktől, akiket tömegesen végeztetett ki Ekkor még Pappus és Julianus voltak a zsidó katonai vezetők, de minthogy őket is kivé­gezték, újra szer­vezték az ellenállást, melyre az adott okot, hogy a [[szamaritánusok]] árulása félrevezette Hadrianust, aki már megengedte a [[Jeruzsálem]]be való vissza­térést s megígérte a templom felépítésének enge­délyezését, a kiváló prozelita zsidó [[Aquila]] kezde­ményezésére. Azonban Hadrianus megszorító ter­veibe nem nyugodtak belé a [[zelóták]], és Eimón völgyében szervezkedtek, amikor Rabbi Josua ben Uhananjának sikerült ideiglenesen lecsillapítani őket, de titokban a fegyvergyűjtés és a szervezés tovább folyt. [[Cassius Dio]] római törté­netíró szerint nagy szerepet játszottak a zsidók építette kavernák és rejtekhelyek. [[Akiba ben Joszef]] küldetése [[babilónia|Babilóniába]] szintén a harci szer­vezkedés céljából történt. Ennek az egész katonai szervezkedésnek volt a lelke Bar Kochba, Akiba ben Joszef bizal­masa. Népszerűsége nem lehetett egyforma a zsidóknál, mert sokan elítél­ték és hiábavalónak tartották a nemes célzatú szervezkedést, míg mások annak eredménytelen­sége miatt később törtek felette pálcát. Akiba a „Csillag fiának” nevezte, s ezt átvette [[Görög nyelv|görög]] átírással [[Caesariai Euszebiosz]] [[Egyházatyák|egyházatya]], úgyszintén [[Geórgiosz ho szünkellosz]] is. Bar Kochba vasfegyelemmel rendezte seregét, mely kb. 200 ,000 önként jelentkezőből, [[Izrael]] egész fiatalságából állt. Első sikerei után Akiba Messiásnak nevezte őt. A [[középkor]]i zsidó krónikák szerint „fia és unokája is folytatták a küzdelmet, s ezeknek is a melléknevük a Kochba volt”. A római hadve­zér [[Tinnius Rufus]] volt. Amíg Hadrianus [[Szíria|Szíriában]] és [[Egyiptom]]ban tartózkodott, a zsidóság meg­őrizte nyugalmát, de amikor kitudódott, hogy a jeruzsálemi templom helyébe egy, a [[capitolium]]i [[Jupiter]]nek szentelt templomot kíván felépíteni, elhatározták a háborút. Így mondja ezt már Cassius Dio, míg Euszebiosz szerint a felépítés a háború következménye lett volna, kétségtelen azonban, hogy az építkezést már megkezdték, mikor a forradalom kirobbant. Az, amit Euszebiosz és [[Justinus (ókeresztény író)|Justinus]] egyházatyák állítanak, miszerint Bar Kochba kényszerítette a keresztényeket a körülmetélkedésre, és más ehhez hasonló állítás mind hamis, ebben az időben a kereszténység és zsidóság közötti különbözőség már teljes mértékben kialakult, éppen azért, mert [[Pál apostol]] óta a kereszténység [[Róma]] mellett és a zsidók ellen foglalt állást már a Templom lerombolásakor is. Ez alkalommal még a szamaritánusok se tagadták meg a zsidóságot, s részt vettek a nemzeti és vallási küzdelemben, amelyhez az egész Keletről nagy számban jöttek zsidó férfiak. Az első sikerek igen nagyok voltak, ötven erődöt és kb. 1000 helységet és hadállást tudtak visszafoglalni, s jóllehet a zsidó seregek nem haladtak túl [[Palesztina]] határán, Róma P. Marcellust Szíriából Palesztinába vezényeltette, ahol a felkelők legfontosabb erődítése [[Bethar]] volt, Jeruzsálem szomszédságában. Ekkor Hadrianus kora legkiválóbb katonáját, [[Julius Severus]]t [[Britannia|Britanniából]] Palesz­tinába vezényelte s mellé adta még csapatostól [[Lollius Urbinus]]t, [[Germania]] kormányzóját, ami világosan mutatja Bar Kochba küzdelmének óriási horderejét. Csupán 52 csata után tudták a római sere­gek Bethart elfoglalni. Ez alkalommal elesett Bar Kochba is. Cassius Dio szerint 580 ,000 zsidó veszett el, nem számítva az éhen és betegen elpusztultakat, de a rómaiak veresége is igen jelentékeny volt. Hadrianusnak oly nagy érdemül tudták be a zsidók legyőzését, hogy másodszor is császárrá válasz­totta a szenátus, Julius Severus pedig az „[[ornamenta triumphalia]]”-t kapta meg. A küzdelem, mely 3. zsidó háború néven ismeretes, három és fél évig tartott. Hadrianus a zsidókat ki akarta irtani, és ren­geteget adatott el rabszolgának, sokat Egyiptomba telepített vagy a [[korinthosz]]i csatorna ásására rendelt, valamint sokakat [[Hispania]] belsejébe deportáltatott. Rabbi Akiba is ekkor halt mártírhalált tíz társával együtt. A császári ediktum megtiltotta a zsidóknak, hogy Jeruzsálem falait átlépjék, hasonlóan a körülmetélkedést, a szombat ünneplését s imaszerek haszná­latát is eltiltották. Ezért nevezik e kort „az üldö­zések korának”.